Aki veszít utazik haza, aki nyer...! Ez volt a találkozó tétje. Ráadásul lassan már mindenki úgy kezelte a magyar válogatottat, mintha már meg is nyerte volna a tornát. Természetesen varázslatos játékkal és óriási fölénnyel.

Talán a nagy tét, a nagy elvárás volt az oka, de valahogy nem ment úgy a játék ahogy szokott. Az első félidőben sokat támadtunk, de a román védelem derekasan helytállt. A mérkőzés kezdetétől fogva nagy volt a küzdelem és meglehetősen ideges a hangulat.
A második játékrész kissé körülményeskedő, lassú magyar játékot hozott. Szerencsére sikerült egy újabb gólt lőnünk és ez kicsit megnyugtatta a játékosokat. Korábban higgadtunk le mint ellenfelünk és ez meghozta a győzelmet. A románok is betaláltak a kapunkba, de csak percekkel a találkozó vége előtt. De még sem ez a gól volt a találkozó utolsó eseménye, hiszen Kocsis nak kicsit előbb kellett az öltözőbe vonulnia.

A győzelem feltétlenül megérdemelt volt, de a játék sok kívánni valót hagyott maga után. A kissé kapkodó, mérkőzésről kicsit elfogult, de nem érdemtelenül kapott dícséretek és jogos kritikák is megjelentek.
Kiderült, hogy a Kovács I. Imre , Bozsik József , fedezetpár nem jól illeszkedik a csapatba. Ezen a mérkőzésen vált véglegessé, hogy Bozsik  párja Zakariás  lesz.

Külön érdekesség, hogy a román csapat csatára Perényi  néven 1943 novemberében még a magyar válogatottban játszott.