A világbajnoki felkészülés része volt ez a találkozó is. Mégis más volt annak a hatalmas érdeklődésnek az oka, ami mind itthon mind nemzetközileg kísérte. A jegyek már hetekkel korábban elkeltek és ha 500.000 ember fért volna a Népstadionba, az is kevés lett volna. Mindenki látni akarta az angol csapatot és remélte, hogy most láthatja azt is, ahogy a magyarok diadalt arattnak. Hiszen az előző, a 6-3-as magyar sikert (303. mérkőzés) nálunk csak hallhatták, olvashatták és egy-egy részletét filmhíradón nézhették meg a szurkolók, de átélni a győzelmet az mégiscsak más.
Az angolok is nagyon készültek. Megakarták mutatni, hogy olyasmi mint Londonban csak egyszer, csak véletlenül fordulhatott elő. Csapatukat teljesen átalakították. A Wembleyben pályára lépőkből nyolcan nem kerültek a mostani keretbe. Mindent megtettek az alapos felkészülés érdekében. (Bár intő jel lehetett volna a számukra, hogy egy héttel a budapesti találkozó előtt Belgrádban 1-0 arányú vereséget szenvedtek a Jugoszláv válogatottól.) A mérkőzés előtt Shentall, az angol csapat vezetője még úgy nyilatkozott: "Nem lehet minden mérkőzésen "nagyot" játszani. A magyar csapat nem fogja tudni megismételni londoni teljesítménét."

Lássuk hát mi történt a visszavágón.
Már a mérkőzés kezdetén zúgott a bíztatás. Ennek megfelelően nem sokat vártak a játékosok azonnal megindultak a támadások és zúgtak a lövések az angol kapu felé.
8.perc: Wright a kaputól húsz méterre lökte Hidegkuti t. A szabadrúgás elé felállt az angol sorfal, de ez nem zavarta Lantos t, aki a labdát a sorfal mellett védhetetlenül küldte a bal sarokba. 1-0
21.perc: A jobbszélen Kocsis  száguldott el. Amint a 16-oson belülre ért középre tette a labdát. Az elszállt volna a kapu előtt, de Staniforth beleért és a labda a lábáról visszapattant. Az érkező Puskás  hat méterről nagy erővel, félmagasan lőtt a kapu bal oldalába. 2-0
31.perc: Még a félpályán túlról Lantos  küldte előre a labdát a 16-os közelében tartózkodó Puskás nak. Puskás  továbbtette a most a baloldalon, tíz méterre a kaputól feltönő Kocsis  elé. ő a levegőből aláhulló labdát ballal, félmagasan a balkapufa mellett bombázta a hálóba. 3-0
Az első félidőben az angolok hiába próbálták fékezni a támadásainkat, fedezni játékosainkat. Ha csak egy pillanatra is levegőhöz jutottak fiaink vége volt az angol védelemnek. A szünetre tehát már háromgólos előnnyel vonulhattunk. A közönség tombolt. A külföldi újságírók is elismerően állapították meg: "Ez az igazi labdarúgás!"

A második játékrészre kivonuló csapatokat a szurkolók az alkalomhoz illő rigmussal fogadták: "Hajrá magyarok, hajrá magyarok, hatig meg se álljatok!" Nyílvánvalóan utalva a Londoni mérkőzésre és éreztetve, hogy Budapest is érdemel annyit mint az angol főváros.
56.perc: Az angolok jutottak szöglethez. A beívelt labdát Grosics  szerezte meg és gyorsan kigurította Puskás nak, aki az angol térfél közepénél tovább passzolt Czibor hoz. A vendég csapat védői rátámadtak, de ő egy csel után már tálalt is Kocsis  elé, aki hét méterről laposan lőtt a kapuba. 4-0
60.perc: Kocsis  hosszú labdájával Tóth II.  iramodott meg a szélen. Vihar sebesen közelített az angol kapuhoz, majd hírtelen tíz méterről, éles szögből lőtt. A labdát Merrick csak kiütni tudta, mégpedig éppen a lövése után is tovább futó Tóth II.  elé, aki közelről a kapu jobb sarkába tolta a labdát. 5-0
62.perc: A középcsatár helyén most Czibor t láthattuk. Egy csellel átjátszotta Owent és a labdát a balszélről befutó Hidegkuti  elé gurította, aki nehéz szögből, tizenöt méterről a kapu jobboldali léce mellé vágta a hatodik gólt. 6-0
68.perc: Szabadrúgáshoz jutottak az angolok. Dickinson lövése Lóránt  lábáról pattan Broadis elé, aki félmagasan a kapu baloldalába bombázta a szépítő gólt. 6-1
73.perc: Hidegkuti  a vendégek térfelének közepén járt. Egy jó labdával kiugratta az üresbe futó Puskás t, aki a kapu felé indult és nyolc méterről a kapu jobb oldalába helyezte az újabb találatot. 7-1

Magyarország-Anglia 7-1! Soha még ekkora arányú vereséget nem szenvedett az angol válogatott!

A 6:3-as diadal visszavágóján a magyar csapat, ha lehet még nagyobb fölényben játszott és ilyen arányban is megérdemelten ütötte ki az egykori "mestert". Pedig közel sem lőttük be minden helyzetünket. Az eredmény ilyetén alakulása viszont jó lehetőséget adott arra, hogy a szurkolók szellemes rigmust faragjanak az összesen egy hetet Magyarországon töltő angolokról. Így szólt: "Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!"

Az angol csapat vezetője Shentall meglehetősen szomorúan mondta a mérkőzés után: "Így még nem kaptunk ki soha."
Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője elragadtatott csodálattal beszélt: "Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük."
Jimmy Hogan, aki egykor még a huszas évek környékén a magyar labdarúgókat tanította, most pedig az Aston Villa ifjúsági csapatát edzette elismeréssel szólt: "Amikor Magyarországon működtem, ilyen labdarúgásról álmodtam, mint amilyet most láttam. Jelenleg az a legszebb és legeredményesebb labdarúgás, amit a magyar válogatott játszik. Fiataljainkat erre fogjuk megtanítani."
Bernardi, az olasz játékvezető így látta a pályáról: "A magyar és az angol csapat? Ég és föld. A magyar csapat tagjai gyorsabbak voltak, jobban kezelték gyors mozgás közben a labdát, és higanyszerű támadójátékukkal teljesen megzavarták az angol védőket."
Jules Rimet, a FIFA tiszteletbeli elnöke is dícsért: "A magyar csapat világraszóló eredményét két tulajdonságának köszönhette: gyorsaság és játékintelligencia. Az utóbbin azt értem, hogy ötletesek a magyarok elgondolásai és ötletes a megvalósításuk is."

Idézzünk még, csupán mutatóba, néhány külföldi lap véleményt.
"Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elő venni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket."
"Anglia katasztrófális vereséget szenvedett, bár ezen a napon a magyarokkal szemben egyetlen csapat sem tudott volna jobb eredményt elérni."
"A magyarok diadala egyben leszámolás volt azzal a játékrendszerrel, amely a szellemességet és az ötletességet sablonnal és rutinnal akarja pótolni. Angliát a magyarok két mérkőzésen 13-4 gólaránnyal verték meg. Érthetőbben nem lehetett volna az angol szakemberek tudtára adni, hogy nézeteik a múzeumba valók."
"A labdarúgótörténelem egyik legfelejthetetlenebb mérkőzésén a magyarok egyszerűen felgöngyölítették Angliát. A gólarány tulajdonképpen nem is hű kifejezője a magyarok labdarúgó művészetének."
"Jöttünk és nem győztűnk ugyan, de a budapesti Népstadionban megláthattuk, hogy milyen a labdarúgás új szemlélete és valóban hogyan kell játszani. Két korona díszíti most diadalmasan a magyar főt: az első külföldi együttes volt, mely honi földjén verte meg Angliát, most pedig a legnagyobb arányú győzelmet érte el ellene."

A VB főpróba tehát nagyszerűen sikerült. Jöhetett az előadás!