Az Európa-kupa döntőjével avatták fel a római olimpiai stadiont. Egy régi futball-legenda szerínt a pálya avatókon mindig a hazai csapat nyer. Komoly ünneplésre és természetesen győzelemre készültek tehát Rómában és a visszavágás vágya is tüzelte őket. A siker érdekében a találkozót kora délutánra tették, hátha a nagy meleg majd segítségére lesz a hazaiaknak elbágyasztva a magyarokat.
Számunkra is nagyon fontos volt a mérkőzés. Természetesen az Európa-kupa megnyerése az olimpia bajnoki cím után hihetetlen sikert jelentene. Valamint a finnországi győzelem után most van alkalmunk otthon is legyőzni az olaszokat, 28 év után. A válogatottat felkészítették a mérkőzés elején várható olasz rohamokra.

A mérkőzés valóban fergeteges hazai támadásokkal kezdődött, de biztonsági védekezéssel sikerült ezeket elhárítani és beőlük nyugodt ellentámadásokat vezetni. Bozsik  vezérletével válogatottunk sikeresen vette fel a harcot az olasz támadókkal és veszélyes támadásokat vezetett az ellenfél kapuja felé. A kezdeti kis idegesség elmúlt és még a félidő vége előtt megszületett a vezető gól is.
A második játékrészben már nem is volt kétség, még a legelfogultabbakban sem, a magyar csapat győzelmét illetően. Sokkal jobban bírtuk az iramot, no és a délutáni hőséget (!) is. Taktikai és technikai fölényünk még több gólos győzelmet is reálissá tett volna.

A magyar válogatotté lett az Európa-kupa!

Szó se róla: ünneprontónak bizonyult a magyar csapat és 28 év után éppen a római stadion avatón győztünk újra az olaszok ellen.

Olasz lapvélemények:
"A magyar csapat ragyogó játékával magávak ragadta az olasz közönséget is."
"A római olimpiai stadion nézőserege olyan labdarúgást láthatott, amely maradandó emlék lesz számára ..."
"A nagytudású magyar mesterek elsöpörték az olasz válogatottat."
"Nyomasztó felsőbbrendűség. A magyar csapat a világ legjobbja..."