A válogatott eddigi legnagyobb erőpróbája előtt állt. A világbajnoki döntőben, megőrizve 1952 májusa óta tartó veretlenségét, kellett bizonyítania, hogy valóban a legjobb a világon.
Nagyon nehéz út volt mögöttünk. A németek elleni első mérkőzés, majd a két dél-amerikai válogatott. A durva Brazília és a csak hosszabbítás után megnyert Uruguay elleni találkozó. Ahogy sokan megállapították nyolc napon belül a magyar válogatott már a harmadik világbajnoki döntőjét fogja játszani. Sérülések, testi és pszichikai fáradtság. Most pedig ismét a németekkel kellett szembenézni, akiknek elszántságát fokozta, hogy a háború után ez a világbajnokság nagyon fontos lépés lehetett volna az elismertetés folyamatában.

Olvassunk bele a mérkőzés előtti sajtó véleményekbe.
"A sors talán gonosz örömét találta abban, hogy a magyarokat a dél-amerikaiakkal hozta össze. "Erősek vagytok-így gondolhatta-, de majd meglátjuk, hogy mely pontig." A magyaroknak a döntőig kétszer kellett önnmagukon túltenniük. Kétszer mosolygott rájuk a szerencse, Brazília és Uruguay legyőzése alkalmával, de nagyon vigyázzanak, mert a szerencse harmadszor elmaradhat."
"Bármint végződjék a döntő, Magyarország már a világ legjobb csapatának bizonyult. Egy Németországtól elszenvedett vereség sem jogosítana fel senkit, hogy a magyar együttest levegye a technikai téren elért piedesztálról...Németországnak megvannak a maga érdemei az egyszerű és hasznot hajtó játékot illetően, de nem lehet azt állítani, hogy nagy vetélytársa művészi magaslatáig elért volna... Felesleges talán mondani, hogy a sportkedvelő közönség a klasszikus sportot nyújtó Magyarországgal rokonszenvez. Az utóbbi két évben mutatott játékukkal a magyarok megérdemelték, hogy hivatalosan is a világ bajnokainak nyílvánítsák őket. Bár a labdarúgásban minden lehetséges."
"A magyaroknak Brazília és Uruguay elleni drámai döntői után erkölcsi értelemben a Németország elleni találkozó sovány kosztnak ígérkezik. Ez a megállapítás még abban az esetben is fennáll, ha Németországnak sikerülne az a szenzáció, hogy lerohanná a több tekintetben hendicappelt magyarokat...A Vaterland csapatának nagyszerűen kedveztek a körülmények. A legkönnyebb csoportba kerültek és kedvezett nekik a szerencse is. A magyar csapat a döntőre valószínűleg már meg lesz kopva, mégis hihetetlennek tartanánk, hogy a teutonok megnyerjék a mérkőzést."
"Az a tény, hogy egy csapat, amely 8-3-ra kikapott, a döntőben újra játszhasson legyőzőjével, olyan következetlenség, amelyet csak a FIFA "bölcsei" találhattak ki."

Az egyik legnagyobb gond az összeállítás volt, legínkább a csatársor összeállítása. Úgy látszott, hogy Bozsik  és Puskás  teljesen rendbe jöttek, de a jobbszélső helye sok fejtörést okozott. Végül mindent mérlegeve a fennt látható megoldás született. Véleményünk szerínt senkinek nincs joga kétségbe vonni, hogy a vezetők az akkor legjobbnak látszó döntést hozták. Most is nagyon alaposan folyt a felkészülés a mérkőzésre, mindent kielemezve, számbavéve, megbeszélve. Összeállt a csapat, megvolt a taktika, most már csak ki kellet pihenni magukat és jöhet a mérkőzés.
A találkozó előtti éjszaka azonban kellemetlen meglepetés zavarta meg a felkészülést. A városban fáklyás felvonulás kezdődött. Mégpedig azért mert másnap svájci ifjúsági fúvószenekari verseny lesz a városban. Este tíz órától sorra érkeztek a csapatok, azaz a zenekarok és egy órán keresztül vonultak a szálloda előtt. Alighogy ezek elmentek, megjelent az egyik másnap versenyző fúvós csapat és szintén a szálló előtt kezdett el gyakorolni. Nagy nehézségek árán sikerült csak távozásra bírni őket. Csakhogy újjak jöttek helyettük és éjjeli két óráig hat-hét zenekart kellett megkérni, hogy valahol másutt gyakoroljanak, mert valami kifürkészhetetlen okból mind a magyar csapat ablakai alatt akart felkészülni a versenyre. Az éjszakai pihenőből tehát nem sok maradt, legfeljebb a bosszúság. De a délelőtt még alkalmat adott a szunyókálásra, lazításra. Gondolták a fiúk. Most azonban valamennyi zenekar összegyült a téren és közösen adtak térzenét a város lakóinak.
Végre elindult a pályára a csapat. Közben az eső is esni kezdett és mire a busz a helyszínre ért már zuhogott. Itt újabb furcsaság történt. A német csapat buszát a bejáratig engedték és kordont vontak, hogy a játékosok nyugodtan tudjanak az öltözőbe vonulni. Válogatottunk buszát, már jóval a pálya előtt megállították és labdarúgóinknak a tömegben utat törve kellett megközelíteniük az öltözőt. A rendezők és a rendőrök is taszigálni, lökdösni, rángatni kezdték a játékosokat és a vezetőket, nem akarták beengedni őket.
Nem mondhatni, hogy válogatottunk ideális felkészülési körülmények után állhatott ki a mérkőzésre.
A pálya talaja felázott, sáros, csúszós volt.

Nézzük most már a találkozó eseményeit.
Mindjárt az első percekben szép támadásokat vezettünk.
7.perc: Bozsik  a Lóránt tól kapott labdával nagyszerűen indította Kocsis t, aki tizenhat méterről nagy erejű lövést küldött kapura. De Liebrichet találta el és a labda visszapattant éppen Puskás  elé. Csatárunk nem tétovázott, nyolc méterről laposan lőtt a bal sarokba. 1-0
9.perc: Kohlmeyer megijedt Kocsis tól és hírtelen haza gurította a labdát, a kapu bal sarka felé, amire a német kapus nem számított. Vetődött, de a labda kicsúszott a kezéből. Czibor  résen volt és lecsapott. A megszerzett labdát kicsit jobbra vezette és három méterről az üresen maradt kapuba gurított. 2-0
Ennél szebben nem is kezdődhetett volna a mérkőzés. A játékosok talán túlságosan is megnyugodtak, a nagy feszültség, idegesség oldódott és ez együtt járt a figyelem lankadásával is.
11.perc: Ártatlannak látszó támadás indult a német baloldalról. Schäfer elfutot és beadott. A labdát Lóránt  nem érte el. Zakariás  elfoghatta volna, de könnyedén, elegánsan akarta megoldani a helyzetet és Grosics  is csak állt, várta a labdát. Ezt a tétovázást használta ki Morlock, aki nagy lendülettel vetette magát a labdára, a két magyar közé. Üllő helyzetben sikerült is a kapuba kotornia. 2-1
19.perc: A németek szögletrúgáshoz jutottak. F. Walter ívelt be. Grosics  jól jött ki a labdáért, de O. Walter teljesen szabálytalanul akadályozta a megszerzésében és így csak érinteni tudta. (Sokkal később a németek elismerték, hogy O. Walternak a szövetségi kapitány kifejezetten a kapus semlegesítését adta feladatul, a szögletrúgások esetére.) A továbbszálló labda végül Rahn elé került, aki az ötös sarkáról kapásból lőtte a jobb sarokba. A játékvezető a nyílvánvaló szabálytalanság ellenére megadta a gólt. 2-2
Óriási energiával küzdött tovább a csapat, de nem sikerül bevenni a német kaput. Hol Turek védett fantasztikusan, hol a kapufa sietett a segítségükre.
36.perc: Puskás  hihetetlenül jó labdát adott Kocsis nak. ő megindult a kapu felé. Kicselezett három német játékost, már a 16-oson belül járt és csak a kapussal állt szemben. Ekkor azonban F. Walter szabálytalanul akasztotta és a labda a kapufa mellett kigurult a játéktérről. A játékvezető azonban nem ítélt 11-est.
A második félidőben támadások sorozatát vezeti válogatottunk, de valami rejtélyes erő (talán a testi, vagy legfőképpen a pszichikai fáradtság) megakadályozza, hogy a labda a német kapuba kerüljön. Turek bravurral, szerencsével véd, vagy csak telibe találja a lövés, éppen a kapufa mellett csúszik ki, vagy a kapufán csattan a labda, a gólvonalról mentenek a védők, stb...
84.perc: A németek támadtak, de Bozsik  megszerezte a labdát. Igyekeztek visszaszerezni tőle, ami végül csak szabálytalanul sikerült. Bozsik  a földre került, de hiába várta, a bíró nem sípolt. Közben a keresztbe adott labda kirepült volna az oldalvonalon, de Lantos  reflexből fejelte vissza a mezőnybe, szerencsétlenségünkre éppen Rahn elé. A csatár megindult a kapunk felé és amint a 16-oson belülre ért nagyerővel, laposan lőtt a jobb alsó sarokba. 2-3
87.perc: Hidegkuti  nagyszerű labdáját vette le Puskás  és a német kapus mellett a hálóba gurított. A játékvezető megadta a gólt, de a partjelző les jelzése alapján visszavonta döntését. Megygőződésünk szerínt Puskás  nem volt lesen. Még mindig akadtak magyar helyzetek, de gól nem és...
...és vége.
A magyar válogatot ezen a döntőn veszítette el a világbajnoki címmel együtt veretlenségét is. A mérkőzés után volt annyi lelki erő és tartás a csapatban, hogy gratuláltak a győtes németeknek!

Magyarország világbajnoki-ezüstérmes!
Gólkirály: Kocsis Sándor , 11 találattal (a második helyezettek csupá 6 találattal követték)

Szakemberek a döntőről és a világbajnokságról:
Vittorio Pozzo, egykori olasz szövetségi kapitány: "Fáradtan játszott a magyar csapat és így hiányzott a gyorsaság és a robbanékonyság. A magyaroknak rengeteg helyzetük volt és véleményem szerínt, ha Puskás  egészséges, meg is nyerték volna a mérkőzést. A németek lelkesen, rendkívül nagy akarással játszottak. Nem ismertek elveszett labdát és végeredményben azt mondhatjuk, hogy megérdemelten győztek. Meg kell azonban azt is állapítanom, hogy játéktudásban nem érnek fel a németek a magyar csapathoz."
Willy Meisl, angol szakember: "Nyugat-Németország a világbajnok és Magyarország a világ legjobb csapata. A magyar csapatnak az lehet az elégtétele, hogy a világbajnokság legnagyobb fegyvertényét vitte végbe a brazíl és az uruguayi csapat legyőzésével."
Gabriel Hanot, francia szakértő: "A magyar csapat döntőbeli veresége nagy meglepetés volt még azok számára is, akik számoltak azzal a ténnyel, hogy a magyar csapat fáradtabb lesz az uruguayi kétórás mérkőzéstől, mint döntőbeli ellenfele. A váratlan vereség a magyar játékosok idegfáradtsága következtében született meg. Ez megmutatkozott a gólhelyzetek kihagyásában."
Frederich Bekker, nyugatnémet szakértő: "A világbajnokságok legértékesebbjében, a Rimet-kupáért folyó küzdelemben, minden csalódás, ami bennünket valaha ért, kárpótlást nyert. Hidegkuti  lövése a kapufa helyett bizony a hálóba csúszhatott volna és Czibor  utolsó percben leadott lövése is Turek melle helyett igen könnyen a vonalon túlra kerülhetett volna. És akkor... De nem így történt. Bernben ez teljesen kizárt volt, mert Németország mégiscsak a legszerencsésebb sportnemzete a világnak."
Seeldrayers, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke: "Magyarország a világ legjobb csapata és állítom, hogy semmiesetre sem kapott volna ki a németektől, ha nem kellett volna két olyan nehéz mérkőzést megvívnia a döntőbejutásért, mint a Brazília és Uruguay elleni küzdelem."
Raymond Pittet, svájci szakértő: "A világbajnokságon részt vett csapatok sorrendjének megállapításánál Magyarországnak adom az elsőséget, a labdarúgójáték új irányának bevezetéséért."
Schiaffino, uruguayi labdarúgó: "Állítom, hogy a magyarok idegfáradtságuk miatt vesztettek a döntőben a nyugatnémetek ellen. Ezt éreztük mi is az osztrákok elleni mérkőzésen. A kétórás megerőltető küzdelem nem múlhatott el nyom nélkül. A magyar csatároknak még így is rengeteg gólhelyzetük volt, de nem tudták kihasználni. A játékvezető is a magyarokat súlytotta téves ítéleteivel. A kiegyenlítő gól teljesen szabályos volt. A magyar válogatott kétségtelenül a torna erkölcsi győztese és méltán tartja őket egyhangúlag mindenki a világ legjobb csapatának."
Edy Frühwirt, osztrák labdarúgó-edző: " A magyar válogatott nagy esélyesként indult ezen a világbajnokságon és természetesen mindenki összefogott ellene. Meg kell mondanom, hogy nekem nagyon tetszett a magyarok remek sportszelleme, amely különösen a döntőben mutatkozott meg. A magyarok a berni döntőben alulmaradtak, de leckét adtak mindazoknak, akik könnyen meg szoktak feledkezni arról, hogy a labdarúgás végeredményben mégis csak játék és a játékban veszteni is lehet, nem csak mindig győzni. Annál szembeötlőbb volt a magyaroknak ez a kiváló sportszelleme, mert hosszú sikersorozat állt mögöttük, amelyre csak a koronát kellett volna feltenniük. A világbajnokság egyik legnagyobb élménye az volt, hogy a magyarok nem csak arra tanítottak meg bennünket, hogy mi a modern labdarúgás, hanem arra is, hogyan kell becsülettel veszíteni, még akkor is, ha sok, sőt esetleg minden egy lapra volt feltéve."
Kissner Helmuth, nyugatnémet labdarúgó-edző: "A világbajnoki tornára egyetlen csapat nyomta rá a maga egyéni bélyegét, éspedig Magyarország együttese. A magyarok bebizonyították-éppen Uruguay felett aratott győzelmükkel-főleg azonban játékmodorukkal, hogy példátlan győzelmi sorozatuk után őket kell az utóbbi évek igazi világbajnokainak tekintenünk. A német csapat szerencsésebb sorsolásának, határtalan küzdőképességének, szerencsés napjának köszönhette a világbajnoki címet. A döntő a labdarúgás népszerűsítése volt. A magyar csapat elbukott a célban, mi mégis hálásak vagyunk a magyar labdarúgásnak, mert a svájci világbajnokságon olyan játékstílust mutattak be, amely hosszú időre irányadó lesz a labdarúgás további fejlődésére."
A FIFA vezetői, M. Seeldrayers elnök, Rimmet díszelnök, Thommen és Rous alelnökök így értékelték a világbajnokságot: "Az 1954-es világbajnoki torna színvonala lényegesen magasabb volt, mint az előző világbajnokságoké. Nyugat-Németország megérdemelten győzött, de a legjobb együttes minden kétséget kizárólag a magyar csapat volt. A legjobb mérkőzés, amely nyugodtan beillett volna döntőnek is, a Magyarország-Uruguay találkozó volt. A világbajnokság legjobb játékosa címet Puskás Ferenc , a magyar válogatott kapitánya érdemelte ki. Utána Juan Schiaffino és Kocsis Sándor  a további sorrend. A világbajnokság lebonyolításának rendszerét a legközelebbi tornán meg kell változtatni, hogy elkerülhető legyen az, ami az V. világbajnokságon előadódott: Nyugat-Németország előbb vereséget szenvedett Magyarországtól, de mégis a döntőbe kerülve legyőzte a magyar csapatot."
Később az elnök egy interjúban trükknek, fondorlatnak nevezte azt amit a német csapatvezetés tett és kijelentette a jövőben nem engedi meg az ilyen sportszerűtlenséget.