Csapatai (játékosként): 1952–1958 Győri Dunántúli AC, 1958–1959 ETO FC Győr , 1959–1964 Vasas FC , 1965–1974 Újpest FC 

Csapatai (edzőként): 1977–1979 Székesfehérvári MÁV Előre SC , 1979–1980 Tatabányai Bányász SC , 1980 [klub(295)/], 1981–1982 Fehérvár FC , 1982–1983 BVSC-Zugló FC Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló FC , 1983–1984 al-Shabab, 1984–1986 al-Dzsahra, 1987–1988 Kecskeméti TE , 1988–1990 Tatabányai Bányász SC , 1991–1992 al-Taa'won, 1993 Club Valencia, 1994 DVTK 

Ideális testfelépítésű, remek képességekkel rendelkező kapuvédő. Fantasztikus reflexekkel, ruganyossággal rendelkezett és jó érzékkel helyezkedett. Bátran avatkozott a játékba, jó érzékkel futott ki, határozottan öklözött és labdafogása is biztos volt. Hibája, hogy túlságosan érzékeny és nem nyújtott egyenletes teljesítményt. Előszőr egy, azután két év kihagyás után került be újra a válogatottba. 1952-től a Győri DAC, majd 1958-ból a Győri ETO játékosa volt. 1959-ben a Vasas-hoz igazolt. 1965-ben klubot változtatott és az Újpesti Dózsához ment. 378 első osztályú találkozón állt csapatai kapujában. Tagja volt az 1964-es olimpiai bajnokságot, valamint az 1964-es Európai-bajnoki bronzérmet szerzett csapatnak. Résztvett 1962-ben (tartalékként), valamint az 1966-ban a világbajnokságon szereplő válogatottban. 1975-től az Újpesti utánpótlással foglalkozott. 1977-től a Székesfehérvári MÁV Előre, 1979-től a Tatabánya, 1980-ban az MTK-VM, 1981-től a Videoton, 1982-től a BVSC edzője volt. Ezután 1983-86 között Kuvaitban dolgozott az al-Shabab és az al-Dzsahra csapatainál. Ezután 1987-től ismét itthon a Kecskeméti SC, 1988-tól Tatabánya, 1991-ben a Volán következett. Végül 1993-ban a Maldív-szigeteken, Diósgyőrben és 1995-től újra a Maldív-szigeteken hasznosította tudását.

Sikerei: Hat bajnoki címet (1960-61 , 1961-62 , 1969 , 1970 , 1970-71 , 1971-72 , 1972-73 , 1973-74 ) és egy KK győzelmet (1962) szerzett. Kétszer volt az MNK győztese (1969, 1975).