Újabb és egyben utolső felkészülési mérkőzés az őszi Nemzetek igája megmérettetés előtt.

Ellenfelünk a világbajnokságra készül, különösen az első mérkőzésre, ahol a Franciaországgal kerülnek szembe. Szerintük ez a mérkőzés a számukra nem jelent többet, mint annyit, hogyha sikerül nyerni, akkor gyűjtenek egy kis önbizalmat. A csapatukból hárman játszanak hazai csapatban, a többiek európai csapatokban rúgják a labdát.
Eddig két alkalommal találkozott a két válogatott. 1997-ben és 2000-ben is vereséget szenvedtünk. Kaptunk hat gólt és csak egyet rúgtunk (3-1, 3-0). A '97-es különösen fájó vereség, hiszen Puskás 70. születésnapja alkalmából léptünk pályára és illusztris vendégek is jelen voltak.

Sérültjeink: Dzsudzsák, Elek, Pátkai és Botka. Kissé átalakult a kezdő csapat az előző mérkőzéshez képest, de ezt az átalakítást, a mutatott játék miatt, akkor is meg kellett volna tenni, ha nincsenek sérülések. Igaz, talán nem ugyan ezeken a helyeken változtatott volna a kapitány.

A mérkőzés gyászszünettel kezdődött, Kovács Ferenc edző emlékére, aki a Videotonnal UEFA-kupa döntőt játszott.

A találkozó első tíz percében igazából csak ismerkedtek a csapatok. Valódi támadások nem tudtak felépülni, de az máris látszott, hogy az ausztrálok nem fogják "összetörni" magukat, mi pedig kissé élénkebben kezdünk, mint a legutóbbi találkozón (de az önmagában még nem nagy teljesítmény).
Az első valódi helyzet mégis az ausztráloké. A tizenhatodik percben egy balról érkező labdát Kurse Vinícius mellől, tíz méterről lő a lécre. Igaz, hogy közben lest intett a partjelző...
A tizennyolcadik percben megvan a mi első helyzetünk is. Varga Rolnad szabadrúgást ívelt Vadócz elé, aki az ötös bal sarkáról hátbalőtte az ausztrálok egyik játékosát.
A huszadik percben ismét Kurse kapott egy beadást, amit teljesen egyedül vehetett át a kapu előtt középen és hét méterről fölé rúgta a labdát, miközben védőink csak szemrehányóan néztek egymásra.
Két perc múlva Szalai kapott labdát, de a továbbiakat már elügyetlenkedte. A következő percben pedig Sallai ollózva akarta a kapu felé küldeni a játékszert, de a kivitelezés nagyon nem sikerült.
...és a harmincadik percben megszületik az első igazi helyzetünk. Varga Rolnad szerzett labdát, majd középre adta Szalainak, aki tíz méterről a vetődő kapus lábát találta el.
A harminchetedik percben a tizenhatos bal sarkánál Kleinheisler váratlanul lövésre szánja el magát. Ez alaposan meglepte a kapust, de a labda végül a lécen csattant.
A félidő utolsó utáni percében még egy lehetőségünk volt. Varga Roland jobb oldalról íveli be a szögletet, amit Kádár az ötösről fejel kapura. A fejes jó is volt, de Risdonnak sikerül a gólvonalról kikotornia.

A második félidőt a vendégek kezdték aktívabban, bár az eredményesség most is elmaradt. A negyvenkilencedik percben Rogic próbált áttörni a védőkön és csak az ötödik emberen akadt fenn, majd Kurse lőtt fölé.
Az ötvenötödikben mi is eljutottunk egy fölé lövésig. A hatvanadik percben pedig Lovrencsics tör előre a jobb oldalon, majd bead Szalainak, aki a bal kapufától megcsúsztatja a labdát, de már csak az oldalhálót találja.
Egy perc múlva Lovrencsics meglehetősen veszélyesen, sarokkal akar haza gurítani. Viníciusnak kell közbeavatkoznia.
A Hatvannyolcadik percben a frissen becserélt Irvine kap labdát Jedinaktól és azonnal lő is. A tizenöt méterről megküldött, a bal felső felé tartó labdát Dibusz szögletre üti.

A hetvennegyedik percben, az egy perccel ezelőtt beállt Arzani a tizenhatos bal sarkától befelé indul, de hirtelen rést érzékel a védelemben és kapura lő. A labda elszáll két magyar védő között, azután egy harmadik mozdulatlan védőnk mellet, végül a későn mozduló Dibusz még beleér, de csak annyira, hogy a kapu bal sarkába vágódjon a játékszer. apusunk lehet, hogy későn láthatta meg a labdát, de talán inkább az az ok, hogy nem számított a lövésre. 0-1
Arzani 1999. január 4-én született és így Ő lesz a VB legfiatalabb játékosa. Egyébként ez volt a második válogatott mérkőzése és a csere után másodszor ért a labdához.

A gól után kissé megélénkült a vendégek játéka, bár átütőerő egyáltalán nem volt a támadásokban. A nyolcvannyolcadik percben azután egészen meglepő dolog történt. Egy szokványos labdázgatás eredményeként Fiola labdát szerzett a félpálya környékén jobb oldalt. Megindult a labdával, majd a térfél közepéről a tizenhatosra emelt. Bizonyára nem nézett fől, mert játékosainknak nagyon nem volt lehetősége beérnie a labdát, főként, hogy nem is nagyon erőlködtek és a védő simán lefutotta őket. A kapus és Trent is a labdáért indult, ami úgy tizenkét méterre a kaputól, középen pattant meg. Trent érte el előbb a labdát és a kifutó kapus mellett, aki a labda várható helye felé futott, fejjel megcélozta a saját kapuját. Azután már hiába igyekeztek, még egymást is zavarták és közben a labda becsorgott a kapuba. Egy teljesen ártalmatlan beadás eredményeként kiegyenlítettünk. 1-1

Hosszabbítás következett és végre magyar játékos is betalált a kapuba. Sajnos egy újabb öngól formájában. Térfelünk közepéről kapott hosszú labdát Irvine. Az alapvonal előtt, már a tizenhatoson belül, elérte és középre adott, ahol két védő között érkezett egy ausztrál. A labda azonban nem jutott el hozzá, mert Kádár belelépett a lövésbe, amivel megzavarta a befutó csatárra kimozduló (korábban Kádárral szemben helyezkedő) Dibuszt és a labda a portásunk lábai között bepattogott a kapunk közepébe. 1-2

A Nemzetek Ligája első mérkőzésére szeptember 8-án kerül sor. Ekkor a finnekhez utazunk. Három napra rá a görögök érkeznek hozzánk és azt a találkozót csak a televízión követheti mindenki, mert zárt kapuk mögött kerül megrendezésre.

Érdekes volt hallani, olvasni a mérkőzés utáni értékeléseket. Több helyen is azt olvashattuk, hallhattuk, hogy "hosszú ideje a legjobb magyar játék"... nos, lehet, hogy így van, de így is rendkívül gyenge teljesítmény. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy az ellenfél egyáltalán nem erőltette meg magát.
Volt néhány helyzetünk az első félidőben, de mi lenne, ha még helyzet sem lenne, legalább az egyik félidőben?

A kapitány a mérkőzéssel elégedett volt és bár a vereségnek nem örült, de - ahogy mondta - "ha így teljesít a csapat, el tudom fogadni a vereséget." Formálódó közösségről beszélt, ami a felkészülési mérkőzéseken fontosabb, mint az eredmény.
A hírek szerint a kapitány nagyon kedves, vidám ember, aki rengeteg szórakoztató sztorit tud. Sajnos egyelőre minket nem szórakoztat a csapat szereplésével. Már a csapat tagjaitól is hallani kritikus megnyílvánulásokat, nem csak a szurkolóktól.
A mérkőzés végén még a türelmes szurkolók ajkáról is felhangzott a "Leekens takarodj!". Pedig ez nem lenne megoldás semmire.... valahol sokkal mélyebben... vagy magasabban vannak a bajok.