Ebben az évben eddig három mérkőzésből, három döntetlent ért el a csapat. Egy barátságos és két vb selejtező (Magyarország-Románia 2-2; Törökország-Magyarország 1-1) után ismét egy barátságos összecsapás következett. Az ellenfél Kuvait válogatottja. Bár a mérkőzés előtt sokat hangsúlyozták, hogy gyors, jól cselező játékosok alkotják az ellenfél csapatát és valóban igaz, hogy nincs könnyű ellenfél, azért ez a gárda mégiscsak kívül esik a világranglista 100-as csoportján. Pontosan a 111. helyet foglalják el, olyan országok mellett mint Tanzánia vagy Tadzsikisztán. Saját selejtező csoportjukban a továbblépéstől Libanon ütötte el őket.
A mi csapatunk a világranglista 33. helyén áll, tehát joggal számíthatott mindenki egy kellemes, látványos felhozó, önbizalomerősítő mérkőzésre, még akkor is, ha a felállásban sok változásra kényszerült a kapitány. A már megszokott csapatból sokan nem tudták vállalni a játékot. A keretbe bekerült több, már régóta nem látott válogatott, valamint három újonc is, akik közül végül Lovrencsics lépett pályára csereként. A már csereként lehetőséget kapott Böde ezúttal a kezdő csapatban futhatott ki a pályára.

A kapitány kísérletezésre is ki akarta használni a találkozót. Az látszott, hogy az első félidőben ez a kísérlet nem volt sikeres. A másodikban már sokkal inkább emlékeztettek a látottak a labdarúgásnak nevezett játékra, igaz ekkor a felállás már nem annyira kísérleti volt...

Az első említésre méltó történésre tizenkilenc percet kellett várni. Gyurcsó mintegy huszonöt méterről leadott, a jobb alsóba tartó labdáját ütötte ki a vendégek kapusa, a labdára Böde csapott le, de a védők gyorsabbak voltak. A szögletből középre ívelt labdát Vanczák fejelte öt méterről a bal felső sarok fölé. A huszonnyolcadik percben ismét Vanczák fejelt és ismét veszélyesen. Ezúttal Dzsudzsák ívelt be szabadrúgásból és a nyolcméterről megcsúsztatott labda a kapus kezébenállapodott meg. ...és öt perc múlva ismét Vanczák fejéről szállt kapura a labda. Talán ez volt az eddigi legígéretesebb próbálkozás. Koman szabadrúgásból adott be, a labda az ötösön találta Vanczákot, aki megcélozta a kaput és a kuvaiti portásnak csak nagy bravúrral sikerült kiturnásznia a játékszert a léc alól. A félidő előtt még Gyurcsó próbálkozott, de éles szögből megküldött, közeli lövését hárította a kapus.

A második félidőt láthatóan támadóbban, lendületesebben kezdte a csapat. Az ötvenötödik percben a csereként beállt Priskinnek volt nagy helyzete. Vanczák gurított középre és a csatár tétovázás nélkül, tíz méterről, rá is lőtte a labdát, ami azonban a kapu fölött hagyta el a játékteret. Két perc múlva jobbról végezhettünk el szögletrúgást. Dzsudzsák emelt középre, pontosan Vanczákhoz, aki hat méterről nem hibázott és jobb alsóba fejelte a labdát. (1-0)
Újabb két perc és újabb helyzet. Kádár huszonhárom méterről szánte el magát lövésre és bizony a meglepett kuvaiti portásnak nagyon kellett nyújtóznia, hogy hárítani tudjon, de tudott. Ezután egészen a hetvenedik percig nem történt igazán izgalmas dolog a pályán, ekkor viszont ismét Dzsudzsák végzett el szögletet és a labda ismét Vanczákhoz került, aki most tovább küldte, a kaputól három méterre álló Németh felé. Hozzá azonban nem jutott el a játékszer, mert a kapuvédőnek nagyon jó érzékkel, látványos vetődéssel, repüléssel sikerült megszereznie. Ezután néhány percig a vendégek ijesztettek ránk. A hetvenötödikben egy sarokba tartó lövésre kellett figyelnie Bogdánnak, majd a következő támadásnál csak nehezen tudta megszerezni a labdát a támadó kuvaitiak elől. A hetvenhetedik percben pedig alig úsztuk meg az egyenlítést. Szulajman lövése csak néhány centivel kerülte el a kapunkat. Tíz perccel a vége előtt azonban mi növelhettük volna előnyünket. Dzsudzsák csapta be védőjét, majd tizenkét méterről nagy erővel célozta meg a kaput. Csak kicsit tévedett. A labda a kapufán csattant. A nyolcvanhatodik percben az újonc Lovrencsics remek cselekkel játszotta tisztára magát, majd tizenöt méterről lőtt és a kuvaiti kapuvédőnek ismét nagy bravúrt kellett bemutatnia, hogy megakadályozza a gólt. Egy perc múlva ismét remekelt a vendég protás. Ezúttal Dzsudzsák beadásából Priskin próbálta meg hat méterről bevenni a kaput, a kipattanót pedig öt méterről lőtte a kapufára. Egy perc múlva Németh végre betaált a kapuba, de sajnos jól láthatóan lesből, így továbbra sem született meg a második gól. Lovrencsics még egyszer helyzetbe került, de passz helyett a lövést választotta és a kapus hárított. A másik oldalon üresen kaphatta volna meg a labdát a csapattárs, de a gólt szerezni akarás erősebb volt az ésszerűségnél.

A második félidőben voltak időszakok, amikor szép játékot és helyzeteket is láthatott a közönség, azonban elégedettek nem lehetünk, mert az ellenfél stílusa és játéktudása lehetővé tette volna, hogy egy nagyobb arányú, látványos, szép játékkal elért győzelemnek örülhessünk. Persze így is győztünk és ez azért nem megvetendő...