Csak néhány napja volt az előző selejtező mérkőzés. Azt itthon játszottuk és az utolsó pillanatban engedtük ki a három pontot a kezünkből.
A török csapatot 2012. október 16-án fogadtuk és 3-1-re legyőztük. Most mi látogatunk el hozzájuk. Mind a két csapatnak nagyon fontos volt ez a találkozó. A törökök számára csak a győzelem volt elfogadható eredmény, hiszen csak úgy őrizhették volna meg az esélyüket a csoport második helyének megszerzésére. A hírek szerint ha nem győznek, akkor az a szövetségi kapitány állásába is kerül.
Csoportunkat Hollandia magabiztosan vezette tizenöt ponttal, második helyen mi álltunk tíz ponttal, éppen annyival, amennyi a harmadik Romániának is volt, negyedik a vendéglátó török csapat hat ponttal, az ötödik Észtország összegyűjtött három pontjával, a sort pedig Andorra zárja, akiknek még nem sikerült pontot szerezniük.
A vendéglátók csapatából Demirel (kapus) és Altintop csak a cserepadon kaptak helyet, utóbbi sérülés miatt. A magyar csapatnál Varga került Szabics helyére a kezdő tizenegybe. Ebből is sejthető volt, hogy a védelmet mindenképpen erősíteni akarta a kapitány.

Ahogy számítani is lehetett rá a török csapat nagy energiákat mozgósított a mérkőzés elején. Igyekeztek megszorongatni a mieinket, de csapatunkat nem érték váratlanul a rohamok. A támadásaik rendszeresek voltak, de valamire való helyzetet nem tudtak kialakítani. A tizenhetedik percben Bulut jól helyezkedett és kapta is a labdát, amivel megiramodott, lefutotta Vanczákot és bár Király mellett is elvitte, már olyan kiszorított helyzetben volt, hogy labdája elkerülte az üres kaput. A huszonharmadik percben Potuk mintegy húsz méterről próbálta bevenni a kapunkat. Csavart labdája nem sokkal kerülte el a bal felső sarkot. Az első negyedóra után kissé felszabadultunk a nyomás alól és egyre többször vezettünk mi is támadásokat. Ennek eredményeként a huszonnegyedik percben szabadrúgáshoz jutottunk. A labdát Hajnal ívelte a török kapu elé és Vanczák tíz méterről remekül tolta meg fejjel. A hazai kapus csak bravúrral tudta hárítani a jobb sarokba tartó labdát, a kipattanóból ismét Vanczák próbálkozott. A török portás ezúttal lábbal kotort bele a lövésbe, aminek következtében a labda a felső lécről került vissza a játéktérre. Két perc múlva már Turan tört be a tizenhatosunkra kicselezve Vargát és Vanczákot. Szerencsére Korcsmárnak sikerült szerelnie. Hullámzó játék alakult ki. Mind a két csapat lendületesen támadott, de valódi veszélyt nem jelentettek a próbálkozások. A félidő vége előtt öt perccel megint a hazaiak jutottak helyzethez. Egy beívelt szöglet után Király öklözött kissé röviden, de a közeli török lövés elakadt Mészárosban. Egy perc múlva Potuk már ismét a tizenhatosunkon belül táncolt, kicselezett mindenkit, de meglehetősen kisodródott, így hiába tolta el Király mellett, a labda elgurult a kapunk előtt. Becsúszva érkezett Yimaz, de szerencsénkre néhány centivel lekéste a csatlakozást. Alig tértünk magunkhoz, vagy talán nem is sikerült, amikor ismét Sahin próbálkozott lövéssel tizenkét méterről, de a labda elakadt a védőkön. A lepattanóra Bulut csapott le és nyolc méteres lövését kapusunknak nagy bravúrt bemutatva kellett hárítania.

A második félidő első tíz perce ismét a törököké volt. Ekkor azonban Dzsudzsák iramodott meg a jobb oldalon, majd visszagurított az érkező Hajnalnak, aki tizenöt méterről alaposan mellé bombázott (mintha a lövés pillanatában éppen felpattant volna előtte a labda). Egy perc múlva már a mi kapunk előtt kellett Kádárnak mentenie a nagy helyzetbe kerülő Yimaz elől. A hatvankettedik percben azután a török fölény gólban is megnyilvánult. Turan átjátszotta magát Komanon, majd a tizenhatos baloldaláról beemelt a kapu elé. Yimaz ellépet Mészáros mellől és öt méterről laposan fejelt a hálóba. (1-0)

A hazai csapatot annyira elringatta a gól, hogy elfelejtettek támadni és ami még fontosabb védekezni is. A hetvenegyedik percben Kádár bal oldalról végzett el bedobást. Az ötösnél álló Kaya talán megijedt a labdától, mert egészen suta mozdulattal letette az Böde elé, aki három méterről nem tudott hibázni. (1-1)

Ismét magukhoz tértek a vendéglátók. A hetvenhatodik perc újabb török lehetőséget hozott. Turan a bal oldalon cselezte át magát a védőinken, de beadásába Király bele tudott érni. Egy perc múlva már mi szerezhettünk volna gólt. Szalai remekül ugratta ki Bödét, de a hazai kapuvédő jól jött ki és így hárítani tudta a kiszorított helyzetből leadott lövést. Szögletet végezhettünk el a jobb oldalról. A beemelt labdára Guzmics érkezett, de hat méterről leadott fejese centikkel a jobb alsó mellé szállt. A török csapat még próbálkozott, de egyre inkább feladták győzelmi reményeiket. Bár folyamatosan támadtak, de átütőerő már nem volt az akciókban és türelem sem a helyzetek kidolgozásakor és a lövésekkor.

A döntetlent jó eredménynek mondhatjuk. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy Románia ebben a fordulóban nem szerzett pontot, akkor különösen értékes ez az egy.
Most a hollandok után (tizennyolc pont) mi vagyunk a másodikak tizenegy ponttal, egy ponttal megelőzve Romániát.

Van miért harcolnunk az őszi selejtezőkön!