A mérkőzés előtt mindenki kiegyezett volna a döntetlennel, az idegenben megszerzett egy ponttal.

Az első félidőben úgy látszott, a válogatott alaposan túl teljesíti a tervet és a győzelemmel már biztosíthatja is helyét a világbajnokságon. Remekül játszottunk, ötletesen, gyorsan, célratörően szerveződtek a támadások. Az osztrák védelem el-el bizonytalanodott és az egyik ilyen alkalommal Zámbó  elvette a labdát a jobbhátvédtől és Dunai II.- höz továbbította, aki a hálóba lőtte. Pár perc múlva Kocsis  indult meg a térfelünkről. Nagyszerű cselekkel ment el három hazai játékos mellett és befejezésként a kapuba vágta a labdát.
A második félidőben az osztrákok rájöttek, hogy most már nem várhatnak tovább és kitámadtak. Nagyon erős nyomás alá került a kapunk, de a védelem jól dolgozott. Nem látszott esélye annak, hogy a vendéglátók gólt tudnának elérni. Ekkor azonban a játékvezető teljesen váratlanul 11-est ítélt. Az ok az egyik osztrák csatár állítólagos lökése. Erről az esetről még az osztrák lapok is úgy emlékeztek meg, hogy megköszönték a bíró jóindulatát. A szépítő gól bíztatólag hatott a már-már lankadó osztrák támadások szervezésére és hamarosan az egyenlítés is megszületett.

Csalódott volt a csapat, hiszen egy megnyert mérkőzést engedtek ki a kezükből. Ennek oka (a játékvezetőn kívül), hogy a kétgólos vezetés bírtokában kicsit kiengedtek, lazítottak s amikor az ellenfél feltámadt, már nem tudták újra összeszedni magukat.