Csapatai (játékosként): 1928–1933 [klub(295)/], 1933–1936 Excelsior Roubaix, 1936–1937 RC Roubaix, 1937–1938 Stade de Reims, 1938–1940 [klub(295)/], 1940–? KISTEXT 

Csapatai (edzőként): 1940–? KISTEXT , ?–1944 Teherfuvar SE , 1947–1949 Csepel SC , 1950–1951 Dorogi Bányász , 1952–1956 Budapest Honvéd FC , 1956–1957 Wacker Wien, 1957–1958 Wiener SC, 1958 Sevilla FC, 1958–1959 Granada FC, 1959–1960 FC Malaga, 1960–1962 Hapoel Tel-Aviv, 1962–1963 FC Porto, 1964–1965 Real 1965–1966 Granada FC, Valladolid, 1966 Halmstads BK, 1966–1969 RCD Espanol, 1970 Real Valladolid, 1970–1972 FC Malaga, 1972–1973 Hércules CF, 1978–1980 FC Malaga

A világklasszis magyar labdarúgó elsősorban a pálya középvonalában érezte jól magát. Többnyire középfedezetet vagy középcsatárt játszott, de szükség esetén más szerepkörtől sem riadt vissza. A nyúlánk, bár nem magas labdarúgónak talán "felhőfejesei" a legemlékezetesebbek. Erőteljes nekifutás után szinte felröppent a levegőbe és ott elképesztő testhelyzeteket tudott felvenni. A jól fejelőket sokáig, talán még ma, is hozzá hasonlították. Lövéseire sem lehetett panasz, hiszen nem csak hatalmas erejűek, de távolról is rendkívül pontosak voltak. 1929-ben a csehek világklasszis kapusának, Plánickának rúgott 30 méterről védhetetlen gólt a mérkőzés 84. percében és ezzel hozta 1-1-re a viharos mérkőzést. Technikája tökéletes, taktikai érzéke páratlan, játékstílusa nagyvonalúan elegáns. Sajnos pályafutását többször is súlyos sérülések akasztották meg. A legsúlyosabb egy 1929-ben elszenvedett szilánkos, nyílt lábszártörés, amit egy Ferencváros-Hungária találkozón szenvedett és ez további szerepléseire is rányomta bélyegét.

Klubjával 1928-29 -ben bajnoki címet, 1932-ben Magyar Kupát nyert. Az 1928-29 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották. 1934-37-ig Franciaországban a Excelsior Roubaix csapatában játszott. Szakemberként 1941-44 között a válogatott pályaedzője volt. 1951-56 között a Bp. Honvéd nagy sikereket elért csapatának volt az edzője. Négy bajnoki címet szerzett. Egyet csepelen (1947-48 ) és háromat a már említett időszakban a kispestiekkel (1952 , 1954 , 1955 ).

1956-ban külföldön folytatta a munkát. A bécsi Wacker együttesét a bajnokság negyedik helyére hozta fel, majd 1959-től Spanyolországban A Sevillá-ban és a Granadá-ban dolgozott. 1960-62 között Izrael következett ahol a Hapoel Tel-Aviv-val kupát nyert. 1962-ben már Portugáliában az FC Portó-val szerzett bajnoki ezüstérmet majd ismét Spanyolország 1965-66-ban a Granada-t az első osztályba vitte és 1966-67-ben az Español-al végzett a bajnokság harmadik helyén.

Összesen 258 magyar bajnoki mérközésen ült a kispadon.

Sikerei: A MTK Budapest FC  csapatában az 1928-29 évi profi bajnokság  bajnoka, valamint ugyanezen csapatban az 1930-31 évi profi bajnokság  és az 1932-33 évi profi bajnokság  második helyezettje volt. Továbbá az 1929-30 évi profi bajnokság  és az1931-32 évi profi bajnokság  harmadik helyezettje volt. Edzőként ezenkívül sok csapatnak hozott sikereket, köztük: a Csepel SC  csapata volt a 1947-48. évi Nemzeti Bajnokság  bajnoka, és a Kispest - Honvéd FC  a 1952. évi Nemzeti Bajnokság , 1954. évi Nemzeti Bajnokság  és 1955. évi Nemzeti Bajnokság  bajnoka, és a 1953. évi Nemzeti Bajnokság  második helyezettje volt az eddzősége során.