Könnyelműség volt a téli szünet idejére lekötni ezt a mérkőzést. Az egész ország pályáit méteres hó fedte egészen március közepéig. Edzésre csak tornateremben volt mód.A franciák viszont az egész telet végig játszották. A korai időpont miatt a magyarok sokkal gyengébb formát mutattak és sima vereséget szenvedtek.

A vendéglátók első gólja egészen szerencsétlen körülmények között esett. Hosszú, kirúgott labda repült Banide felé. Éppen kapáslövésre. Persze sok értelme nem volt rálőni, hiszen a játékos jó negyven méterre állt a kapunktól. Mit gondolt, mit nem, nem tudni. Talán csak nem bírt a jó labdának ellenállni, de rá rúgta. Nem is volt rossz lövés, helyezetten, szépen szállt a pálya fölött, de veszélyesnek aligha lehetett nevezni a lassan méltóságteljesen repülő játékszert. Kapuvédőnk felugrott, hogy kiöklözze, de... Ugrás közben elcsúszott és a labda gyönyörű íve csak a hálónkba érkezve szakadt meg. Még időnk sem volt magunkhoz térni a döbbenetből, amikor már kettővel vezettek a franciák és nem kellett tíz perc, hogy mégegyszer bevegyék a kapunkat.
Ekkor azután vége is volt. Igaz, hogy még tartott az első félidő és hátra volt még a második is, de már gyakorlatilag semmi nem történt. A hazaiak megnyugodtak, mi pedig továbbra sem találtunk magunkra és egymásra sem. Hiányzott az összjáték, az akarás, a lendület.

Az eddig csak egy mérkőzésen irányító szövetségi kapitány Földessy János dr . betegsége miatt a csapat edzője ugrott be helyettesíteni.