Csapatai (játékosként): 1905-1916  MTK Budapest FC 

Kapusként kezdte labdarúgó pályafutását, azonban mire a válogatotthoz került már jobbfedezetet játszott, de szívesen szerepelt a csatársorban is. A magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb képességű játékosa. Hihetetlen érzékkel, inteligenciával játszott. Helyezkedése, technikai tudása nem mutatott hiányosságokat. Ötletesség, ésszerűség, pontos átadások tartoztak erényei közé. A támadások során gyakran hozta kellemetlen helyzetbe az ellenfél kapusát egy-egy váratlan távoli lövéssel. Ha kiváló képességei sora még gyorsasággal is párosult volna..., de így sem volt oka panaszra.

Csapat-,és klubtársaival alkotta a Bíró Gyula-Károly Jenő-Vágó Antal összetételű első igazi magyar fedezetsort. Bíró elsősorban a támadásokat szervezte, Vágó pedig inkább a védekezésből vette ki a részét (mint később az "aranycsapatban" Bozsik és Zakariás). Éppen csak tizenöt éves, amikor már bajnoki mérkőzést játszott az MTK-val.

Klubjával háromszor nyert bajnokságot (1907-08 , 1913-14 , 1916-17 ) és háromszor a Magyar Kupát (1909-10, 1910-11, 1911-12). 135 bajnokin játszott és 17 gólt lőtt. Az 1910-11 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották. Már 16 évesen lehetőséget kapott a válogatottban történő bemutatkozásra is és a hét újonccal felálló csapattal 4-4-es győzelem értékű döntetlent értek el a csehek ellen. 1920-tól külföldön játszott és edzőként is tevékenykedett.

1909-10, 1910-11, 1911-12 - Magyar kupa győztes az MTK Budapest FC  csapatával.