Az első külföldi túra, második mérkőzése. A csapatot a válogató bizottság  állította össze. 17 órás utazás után érkezett meg a csapat Milánóba, ahol az olaszok viharos ünnepléssel, nagy szeretettel fogadták a magyar csapatot. Sőt nem csak fogadták, de ottartózkodásuk alatt ez az ünneplés mindvégig kitartott. Mindenhol vendégnek tekintették őket, a legtöbb helyen nem kellett fizetniük vitték őket operába, mulatóba, stb. Pedig a budapesti első válogatott találkozón kapott hat gól után akár busszúszomjas acsarkodással is várhatták volna a mieinket.

A mérkőzés nem jelentett komoly megerőltetést. A csupán egygólos győzelem talán annak is tulajdonítható, hogy a mieink nem akartak udvariatlan vendég módjára viselkedni. Azért persze győzni kellett, így azután Schlosser  bevágta a labdát és mindenki megnyugodott.

Érdekesség, hogy a mérkőzésen többen magyarra fordított neveken szerepeltek. Weinber  Vágó, Feldmann  Földes, Weisz  pedig Fehér néven játszott.

Az olasz válogatott harmadik hivatalos mérkőzése volt ez és már a második veresége tőlünk.