Négy mérkőzés után csoportunkban a második helyet foglaltuk el.
Az első Hollandia 12 ponttal. Ezután következünk mi és Románia egyformán kilenc-kilenc ponttal, de jobb gólkülönbséggel (mi tizet rúgtunk-ötöt kaptunk, ők nyolcat rúgtak-négyet kaptak) megelőzzük őket. A negyedik Törökország, az ötödik Észtország három-három ponttal, míg Andorra nulla ponttal állt az utolsó helyen. Eddig nagyon hasonlóan szerepeltünk. Mind a két csapat legyőzte Andorrát, Észtországot és Törökországot és kikapott Hollandiától otthon, egyformán 1-4-re. Szóval az esélyeket latolgatva, bármi elképzelhető volt.

Románia ellen 1981 óta nem tudtunk győzni (akkor itthon 1-0-ra vertük őket, szintén VB selejtezőn) és 1998 óta még gólt sem rúgtunk nekik (akkor 1-1 lett az eredmény, EB selejtezőn). Utolsó győzelmünk óta hétszer találkoztunk és az utolsó öt alkalommal vesztettünk, ebből az utolsó három alkalommal itthon játszottunk.

A hazai pálya talán mellettünk szólt volna, de a mérkőzést közönség nélkül, zárt kapukkal kellett lejátszanunk. Ennek oka, hogy az előző év nyarán (2012. 08. 15.) az Izraeli csapat ellen itthon játszott felkészülési mérkőzésen (1-1) a szurkolók egy része megengedhetetlen módon viselkedett. Antiszemita és náci megnyilvánulásaik nem csak a stadionban, de a képernyőkön keresztül is láthatók, hallhatók voltak. (Az izraeli himnusz alatt hátat fordítottak a pályának, Mussolinit éltették, stb.) A kormány közleményben elítélte a történteket, de magyar részről ezen kívül más nem történt. Nem így a nemzetközi labdarúgó életben. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) 2013. január 8-án határozatot hozott, melynek értelmében a büntetésként kirótt 40 ezer svájci frank mellett, a szurkolói megnyilvánulások miatt a következő hazai világbajnoki selejtezőt közönség nélkül kell lejátszanunk. Ez a találkozó pedig éppen a magyar-román.
A döntés után az MLSZ úgy határozott, hogy az 56-osok terén közös meccsnézést szervez. Óriás kivetítőt állítottak fel. Szurkolói csoportok azonban a stadion közelében készültek szurkolásra, vagy inkább tüntetésre, ahol antiszemita és románellenes jelszavak hangzottak el. A találkozó alatt a pályára rendszeresen beszűrődnek a kinti szurkolás, illetve tüntetés hangjai.
A hangulathoz hozzájárult még, hogy a székely zászló kapcsán már korábban konfliktus alakult ki a két ország között, amit tetézett, hogy a román bajnokság egyik fordulójában a nézőtéren magyar zászlót égettek. Az eset kapcsán után a román kormány és a labdarúgó szövetség gyorsan reagált. Hivatalosan elnézést kértek és a mérkőzést rendező csapatot pénzbüntetésre, valamint zártkapus mérkőzésre ítélték. Később a zárt kapus találkozóra vonatkozó büntetést törölte a fellebbviteli fórum. Valószínűnek tartják, hogy ebben az is közre játszhatott, hogy a magyar külügyi államtitkár bekérette a román nagykövetet a román kormányfő egy nyilatkozata miatt.

A csapatban egy újonc lépett pályára Kovács István Ádám személyében. A keretből sérülés miatt hiányzott Gera Zoltán és Koltai Tamás.

A márciusi időponthoz képest meglehetősen hideg időben kezdődött a találkozó. Hatan a mieink közül kesztyűt húztak.
Az első percekben a vendégek letámadással kísérleteztek, de gyorsan megfékeztük őket és mi is támadásba lendültünk. Ennek gyorsan eredménye is lett, hiszen alig telt el az első negyedóra máris vezetést szereztünk. Hajnal baloldali szabadrúgásból, mintegy harmincöt méterről ívelt a kapu elé. Középen Vanczák jó ütemben lépett ki öt védő közül és az ötösről fejelt a román kapuba. (1-0)

A vezetés megszerzés után csak kicsin múlott az egyenlítés. Mészáros és Király egymásra vártak, de Mutu érkezett és ő szerezte meg a labdát. Szerencsére az üres kapuba tartó labda végül elakadt Mészáros lában. A harminckettedik percben növelhettük volna előnyünket. Szép akció végén Koman továbbított Szalaihoz, aki tizenhét méterről próbálkozott bevenni a kaput és a labda csak centikkel kerülte el a jobb alsó sarkot. Két perc múlva már ismét román helyzet alakult ki és ismét gyengélkedett a védelmünk. A kilépő és a tizenhatosra betörő Stancu elgurította a kifutó Király mellett a labdát, de a rúgás kicsit erősre sikeredett, így a labda a pályán kívülre került. A következő percekben hullámzó játék alakult ki. Előbb Dzsudzsák labdáját Szalai fejelte fölé (Szalai és Koman zavarták egymást, ez is hozzájárult a sikertelenséghez), majd Mutu rövid alsóban tartó lövését védte Király. Azután ismét mi kerültünk helyzetbe és ismét Dzsudzsák tört be a tizenhatoson belülre, visszagurított Hajnalhoz aki kapásból lőtt, de a labda lepattant egy román védőről. A következő nagy helyzet ismét a vendégeké volt. Torje a kapu elé ívelt, Vanczák nem találta el a labdát, így az eljutott Torjehoz, de lövését Királynak estében, fejjel sikerült hárítania.

Aktívabban kezdtük a második játékrészt. Két perccel a sípszó után máris helyzetet alakítottunk ki. Szabics továbbított középre Szalaihoz, aki egy igazítás után lövéssel próbálkozott, de a labda egy bevetődő védőben elakadt. A kipattanót Koman Dzsudzsákhoz passzolta, aki a tizenhatos sarkáról próbálkozott, de ezúttal a román kapus hárított. Az ötvenharmadikban Szabics indult volna meg a kapu felé, de szabálytalanul állították meg a tizenhatos előtt. A bíró nem jelzett. A hatvanadik percben Dzsudzsák jobbról tört a kapu felé, majd hirtelen, mintegy tizenhét méterről lövésre szánta el magát. A labda az oldalhálóban állapodott meg. Három perc múlva ismét veszélyben forgott a román kapu. Pintér, Koman és Varga passzolgatott a középpályán, ezután Pintér megindult a jobb oldalon és beemelt a vendégek kapuja elé, éppen a teljesen üresen hagyott Szalai fejére, aki az ötösről fejelhetett, de sajnos így is sikerült a kapu mellé küldenie a labdát. ...és hiába, hogy a második félidőben szinte csak mi támadtunk, elég volt egy ígéretes román helyzet a hatvannyolcadik percben, amelynek végén Korcsmár csak szabálytalanul (elgáncsolta) tudta megállítani a tizenhatosunkra betörő Mutut. Az akció indulása lesgyanúsnak látszott, bár nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy valóban az volt-e vagy csak a meginduló játékos ugrott ki nagyon jó ütemben, de miután áttette a felfutó, teljesen szabadon érkező Mutunak, már nem volt kérdéses semmi. Valóban szabálytalanság történt a büntetőterületünkön belül. Még volt magyar védő aki várta az érkező támadót, így talán nem lett volna feltétlenül szükséges a szabálytalanság. A megítélt büntetőt a sértett váltotta gólra. (1-1)

Korcsmár gyorsan kiegyenlítette a tizenegyes arányt. A román egyenlítő büntető után két perccel ő tűnt fel a vendégek tizenhatosán belül. Egy csellel átjátszotta Goiant, aki tehetetlenségében nem tudott jobbat, így fellökte, pedig egyik társa szintén szorosan őrizte Korcsmárt és még vagy hárman álltak közte és a kapu között. A játékvezető most is határozott volt és azonnal a tizenegyespontra mutatott. A labdának Dzsudzsák futott neki és nagy erővel, az ellenkező irányba vetődő kapus mellett, a labdát laposan a sarokba vágva, vissza is állította az egygólos előnyünket. (2-1)

A hátralévő idő nagy részét a cserék töltötték ki és az, hogy próbáltuk kihúzni ezzel az eredménnyel, ami a kilencvenedik perchez közeledve egyre nehezebben ment. A románok mindent bevetettek és támadást támadásra vezettek. Igaz, nem voltak igazán veszélyesek az akciók, de egyre nyomasztóbb fölénybe kerültek. Miközben minden magyar a lefújást várta közben képtelenek voltunk megtartani a labdát és felszabadítani a kaput. Végül az utolsó utáni percben (a kilencvenkettedik is eltelt) sikerült összehoznunk az egyenlítést. A teljes fejetlenségben elvesztettük a labdát, amit a románok beíveltek a kapunk elé, ahol Varga és Mészáros a betörő román játékos előtt összezárva, egymást zavarták és a földre zuhantak, miközben a hat perce pályára lépett Chpiciu balról befutva mindenki előtt megszerezte a labdát és a kifutó Király mellett a hálónkba lőtt. A reklamálók szerint a román játékos lökte Vargát, miközben maga is a földre került, de ez legfeljebb annyiban lehetett szándékos, amennyire az esését irányítani tudta (semennyire a videó felvételek szerint) és ami még fontosabb, a két földre kerül magyar védő mellett négy játékosunk és Király is közelről nézte, amint a román csere megszerzi a labdát, a kapunk előtt középen pedig két román várta teljesen üresen, hogy hátha passzot kap, vagy kipattanót szerezhet. (2-2)

A találkozó után természetesen nagy volt a csalódottság. Sokan arra hivatkoztak, hogy a román gólok nem szabályosan születtek, mert az elsőnél lesről indult a támadás, a másodiknál pedig a két védő nem véletlenül szaladt egymásnak, hiszen Vargát lökték. Nos, nem tudni pontosan, hogy így volt-e, ami viszont biztos, hogy a végét mi rontottuk el és előrelépni csak úgy lehet, figyelmünket a saját hibáinkra fordítjuk, mert csak azon tudunk változtatni.
A következő mérkőzésig, a törökök ellen, csak néhány nap van hátra, addig túl kell jutni ennek a mérkőzésnek a csalódásán, le kell vonni a tanulságokat. Nem lesz könnyű mérkőzés, hiszen a törökök előtt megcsillant a lehetősége annak, hogy utolérhetik a magyar és a román csapatot, hiszen mind a kettőnknek tíz pontja van, míg nekik hat.