Csapatai (játékosként): 1909- MTK Budapest FC , 1912–1927 Budai 33 FC 

"Skaja" sokak szerínt minden idők legnagyobb magyar kapusa. Ideális testfelépítéssel és rendkívüli képességekkel rendelkezett. Mozgása harmonikus, esztétikus, látványos és nem utolsó sorban hallatlanul eredményes volt. Bátorságát és gyorsaságát párducszerű ruganyossága egészítette ki. Kiváló ütemérzékkel avatkozott a játékba, magabiztos labdafogás, pontos öklözés, biztos kifutások és vetődések jellemezték "portási" munkáját. Megbízható teljesítménye mellett különlegessé, egyénivé is tette védéseit a különböző látványelemek segítségével. Sok-sok későbbi kapus számára jelentett mintát stílusa, szinte új iskolát teremtett. Fantasztikusan értékesítette a büntetőket. Klubjában közel negyven gólt szerzett ilyen módon, a válogatottban erre nem nyílott lehetősége.

A huszas évek elején egyik ujja eltört és nem jött rendbe teljesen, éveken át fájdalmakat okozott és végül amputálni kellett. De a fájdalmak közepette és később négy ujjal is ugyan olyan teljesítményt nyújtva őrizte kapuját mint előtte.

A válogatottban 17 évesen mutatkzott be és 13 éven keresztül biztosan őrizte a kaput. (Volt ebben az időszakban egy hároméves szakasz, amikor nem volt válogatott, mert lemondott a szereplésről.)

Említést érdemel klubhűsége is, mert akkor is kitartott csapata mellett, amikor az kiesett az első osztályból. 1927-ben az orvosok eltíltották a labdarúgástól. Egy bajnoki mérkőzésen ugyanis annyira felizgatta a bíró részrehajló bíráskodása és egy megítélt jogtalan 11-es, hogy tüdejében és szívében megpattant egy-egy ér. 1944-ben fiatalon ragadta el a halál.

Sikerei: Az 1913-14 -es bajnokságban az év labdarúgójának választották.