A spanyolok elleni első sporttörténelmi mérkőzés. Nagyhírűek voltak a spanyolok, sokan voltak kíváncsiak rájuk. 34.830 fizető néző volt a meccsen, ami minden eddigi hazai nézőcsúcsot megdöntött! A legnagyobb sztár kétség kívül Zamora, a kapus volt. Csapatunk összeállítása nem volt könnyű, a még aktívan játszó, a válogatottban már megfordult labdarúgóink egyrésze sérült volt, sokan pedig már külföldön játszottak.

Erősen felázott talajon folyt a mérkőzés, amelyet két stílus csatájának is nevezhetnénk. Hiszen a mi technikás, kombinatív, de kissé lassú játékmodorunk állt szemben a spanyolok hajtós, célratörő, kissé türelmetlen harcmodorával. Sokáig úgy tünt, hogy egyenlőre ez a párviadal eldöntetlen marad, hiszen nem boldogúlt egymással a két válogatott.
Az első játékrészben széllel szemben törtünk előre. Többet támadtunk, de Zamora bravúroskodva és a látvánnyal is sokat törődve ugyan, de remekül védett. Nem kevésbé Zsák  a mi kapunkban. Bár ő sem vetette meg a látványos, közönségnek tetsző megoldásokat, de spanyol kollégájához képest kifejezett biztonságra törekvéssel, tévedhetetlen vetődésekkel, pontos helyezkedésekkel hárította a kapuja felé közeledő lövéseket. Azután mégis Zsák  pályafutásának legszomorúbb mérkőzése lett ez a találkozó.
A második félidő 7. percében a magyar kaputól 20-22 méterre szabadrúgáshoz jutottak a spanyolok. A meglőtt labda félmagasan tartott a kapu felé és láthatóan nem jelentett semmilyen veszélyt. Mire a kapunkig ért már szinte csak gurult és akkor... Valami feltámadt Zsák-ban,  valami abból az érzésből, ami benne lehetett már azóta, amióta látta milyen rajongással ugrálják körül Zamorát a szurkolók. Valami kis féltékenység, ami most azt sugta ő is mutassa meg, tud lazán, könnyedén védeni, mint az olasz. Pedig hát megmutatta már ezerszer, most ezen a mérkőzésen is méltó társa lehetett volna a világ bármelyik kapusának, de mégis. Most nem vetődött, le sem hajolt igazán, csak kissé hanyag mozdulattal lenyúlt a labdáért, de... A labda irányt változtatott, valami "sorsszerű" fűcsomón és már csak ujjhegyével érte el, ahogy (legyen a dolog még kegyetlenebb) a lába között a kapuba gurúlt. Zsák  összeomlott, a kapufának dőlt és kitudja mire gondolt. A játékosok is szótlanok lettek, a szurkolók is néma döbbenettel néztek maguk elé, mintha nem is hinnék ami történt, mintha abban bíznának, ha nem vesznek róla tudomást akkor talán nincs is. De a spanyolok bezzeg újjongtak, hiszen visszajönni látták elveszett győzelmi reményeiket. ...és győztek is.
Más érdemleges már nem is történt.
Tulajdonképpen az egygólos vereség nem is lenne tragédia. De így?! Ilyen góllal?!