A csapatot a válogató bizottság  állította össze.
Hihetetlen mérkőzés volt ez. Elsősorban a körülmények miatt. A Tanácsköztársaság idején ez volt az egyetlen válogatott mérkőzésünk és az I. Világháború vége óta is az első. Ráadásul az ellenfél ezen a találkozón Német-Ausztria néven szerepelt.

Magyarországgal akkor tulajdonképpen mindenki megszakította a kapcsolatott, szinte nem lehetett Budapestre eljutni. De hiába szünt már meg az Osztrák-Magyar Monarchia, a "sógor az mégiscsak sógor". Az osztrák labdarúgók vállalták a veszélyeket, az utazás fáradalmait (este héttől, reggel hatig tartott az út!) és eljöttek, hogy ismét megmérkőzzenek állandó riválisukkal a magyar csapattal.

Ilyen nagyszámú nézősereg még nem jelent meg labdarúgó mérkőzésen 35.000 ember. (Megjegyzendő, hogy bizonyos források 30.000 közelébe, míg mások 40.000-re teszik a nézők számát, mi maradtunk középen.) A mieink csak tartalékosan tudtak kiállni, mert Pataki  megsérült és lemondott, ugyancsak lemondott Feldmann  is és Vágó  sem játszott. Payer  be volt állítva a csapatba, de nem jelent meg a mérkőzésen így őt is helyettesíteni kellett. Sokan csodálkoztak és hitetlenkedtek is, hogy a középcsatár helyére az alig 19 éves Orth  került.

Nem ment olyan jól a játék, mint az előző néhány találkozón, de talán ez, a fentiek tükrében nem is csodálható. Az első gólt is a vendégek szerezték és bizony csak az átlagon felül teljesítő, kiválóan játszó Orthnak  köszönhető, hogy a győzelem - 0:1 után - mégis megszületett. Már az egyenlítő gólt is ő szerezte az első félidő végén, egy 20 méterről meglőtt középmagas bombával.

Ez sorozatban a 9. győztes mérkőzésünk volt, Ausztria ellen pedig sorozatban a 8.
A válogató bizottság tagjai ezúttal: Faragó Lajos, Lázár József, Bíró Dezső, Langfelder Ferenc, Löwenrosen Károly, Manglitz Ferenc , Reiner Sándor, Szüsz Hugó és a szövetségi kapitány.