Csapatai (játékosként): 1914-1915 Terézvárosi TC , 1915-1916 Vasas FC , 1917-1923 [klub(295)/], 1923 First Vienna, 1923-1928 [klub(295)/], 1929-1932 Budai 33 FC , 1932 Bocskai FC, játékosedző, 1932-1933 AS Messina, játékosedző, 1937-1938 1. FC Nürnberg, játékosedző

Csapatai (edzőként): 1930-1932 Chile, 1933-1934 Aquila Russi, 1934-1935 SC Pisa, 1935-1936 Genoa, 1936-1937 Olympique de Paris, 1938 FC Metz, 1939-1940 AC Catania, 1940-1942 AC Savona, 1942-1944 Chile, 1944-1945 San Lorenzo de Almagro, 1945-1946 Club Deportivo Guadaljara, 1946-1948 Mexikó, 1948-1949 Chile, 1949-1950 Boca Juniors, 1950-1954 Chile, 1955-1956 Kolumbia, 1956-1960 Peru, 1961 Sporting Lisszabon, 1961-1962 FC Porto

Minden túlzás nélkül jelentették már ki sokan vele kapcsolatban, hogy "Minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója". Sem okunk, sem jogunk nincs ezt a véleményt felülbírálni. Annyi bizonyos, hogy nem volt és azóta sincs olyan játékos a zöld gyepen, aki tudását túlszárnyalta volna. Páratlan képességeit Európa szerte elismerték. Rendkívül magas (187 cm-en körüli) termetével, arányos alkatával is feltűnő jelensége volt a pályának. Tökéletes technikai képzettsége és hallatlanul elegáns játéksílusa, taktikai érzéke, igazi karmesteri erényekkel párosult. Sokoldalúságáról mindent elmond, hogy a válogatottban 20-szór a középcsatár, 5 alkalommal a középfedezet, 3-szor a jobbösszekötő, 2-szer a jobbfedezet, 1 találkozón pedig a balfedezet posztján játszott, sőt a sérült Zsák helyett a kapuban is többször helytállt. Legszívesebben balfedezetként, legeredményesebben középfedezetként és középcsatártként szerepelt. Hihetetlen ötletességgel volt képes pillanatok alatt helyzeteket teremteni nem csak önmaga, de társai számára is. Az egyik válogatott labdarúgó így jellemezte:"Ha megmozdult, társai már tudták, hogy mit akar, s úgy helyezkedtek." Mindkét lábbal és fejjel is tökéletesen ura volt a labdának. Lassú elegáns cselekből szempillantás alatt tudott viharos előretöréseket produkálni. Tökéletesen átlátta a pályát és pontosan tudta hol fog csapattársat találni meglőtt átadása. Ellenállhatatlanul cselezett és nagy erővel, gólveszélyesen lőtt. 1919-ben, alig 19 évesen kényszerhelyzet miatt, középcsatárt kellett játszania a válogatottban. Beállítását sokan kétkedve fogadták, talán nem is tud majd megfelelni ennek a feladatnak, mert az mégsem lehet, hogy valaki mindent tud. Erre Kis Gyula, későbbi szövetségi kapitány azt mondta:"De tud! Tud! Mindent tud! Még nem volt magyar játékos, aki így tudott volna futballozni! Nemcsak csatár, mint Schaffer vagy Schlosser, hanem ragyogó hátvéd is, jobb, mint Feldmann és ha kell fedezet is, jobb, mint Blum. Minden!" Neki lett igaza. 1921-ben a svédek elleni találkozón mesterhármast ért el. Még 24 évesen, 1925. szeptember 8-án a bécsi Amateure elleni "barátságos" mérkőzésen, 2-2-es állásnál, a II. félidő 35. percében, a kíméletlenségéről ismert balhátvéd, Tandler az elfutó Orth lendűlő lábába talpalt. Orth elterűlt és igazán többé már nem is állt talpra. Térde kifordult és bár az eset után voltak derülátó vélemények, de a felgyúgyulás után már sohasem sikerült régi önmagaát adnia a pályán. Eleganciája és nagyvonalúsága még ekkor is megnyilvánult. Sohasem vádolta a védőt, az eset másnapján mondta a bécsi lapoknak nyilatkozva "Tandler nem tehet róla..." Még néhány évig játszott, a válogatottban is bekerült, de lába már nem tudta végrehajtani a sziporkázó ötleteket. Gyermekkorában a Sportot Kedvelő Ifjak (SKI) grundcsapatában és annak jogutódjaiban a Terézvárosi Sport Körben és az Erzsébetvárosi Athlétikai Clubban rúgta a labdát. Még nincs tizenöt éves amikor a Vasas-hoz került (1915) és mire tizenötéves, már az első csapatban is szóhoz jutott. Egy év múlva az MTK játékosa lesz. 1925-ös sérülése után négy évvel mondott búcsút a klubbnak, úgy érezte nem tud megfelelni az elvárásoknak. (Közben megpróbálkozott azzal is, hogy bíróként szolgálja a labdarúgást, de mivel profi játékos volt a Bírói Testület ehhez nem járult hozzá.) Érthetetlen módon Orthot sem volt klubja, sem a szövetség nem kérte fel, hogy segítse a szakmai munkát. (Pedig a szövetségi kapitány 1929 évvégi lemondása után sokan voltak akik úgy gondolták csak ő lehet az új vezető.) Egy évre engedett a Budai 33-as FC kérésének és játékosként belépett a klubba (1929-30). 1930-ban a szövetségen keresztül hívták Chilébe, Mexikóba és Egyiptomba is. Ekkor sem marasztalták és ő Chilét választotta. Szomorúan mondta:"...Én nem tréner akartam itthon lenni, hanem futballtanító...Idehaza nincs szükség rám..." Pedig lett volna, de mennyire lett volna! Edzői útja. Szövetségi kapitány és szövetségi edző 1930-32-ben Chilében. 1932-ben még próbálkozott itthon a Bocskai FC játékos-edzőjeként. Ezután ismét külföldi csapatok következtek. 1932-33-ban az AS Messina játékos-edzője, 1933-34-ben az Aquila Russi, 1934-35-ben az SC Pisa, 1935-36-ban a Genoa 1893, 1936-37 az Olympique de Paris edzője. 1937-38 között az 1. FC Nürnberg játékos-edzője. 1938-ban az FC Metz, 1939-40-ben az AC Catania, 1940-41-ben az AC Savona edzője. 1942-44-ben ismét szövetségi edző Chilében. 1944-45-ben a San Lorenzo de Almagro, 1945-46-ban a Club Deportivo Guadalajara szakmai munkáját irányítja. 1946-48 között szövetségi edző Mexikóban és 1947-ben szövetségi kapitány is, majd 1948-49-ben ismét chile szövetségi edzője. 1949-50-ben a CA Boca Juniors utánpótlás-igazgatója. 1950-54 között már negyedik alkalommal chile szövetségi edzője. 1955-56 között Kolumbia szövetségi edzője, 1956-60 között Peru szövetségi kapitánya. 1961-ben edző a Sporting Clube de Portugal-nál, 1961-62-ben pedig a FC Porto-nál. Itt érte el egy végzetes szívroham. 1930-ban Chile 5. lett a világbajnokságon. 1938-ban bajor bajnok, 1957-ben és 1959-ben a Copa América negyedik helyezettje.

Sikerei: 1917-24 között megszakítás nélkül nyolcszor hódította el a bajnoki címet (1917-18 , 1918-19 , 1919-20 , 1920-21 , 1921-22 , 1922-23 , 1923-24 , 1924-25 ). Háromszor a gólkirályi cím jogos tulajdonosa (1919-20 -ban 28 góllal, 1920-21 -ben 21 góllal, 1921-22 -ben 26 góllal). 1923-ban a Magyar Kupát is elnyerte. Az 1917-18-as bajnokságban az év labdarúgójának választották.