Az olimpiai torna második mérkőzésén az egyik legnagyobb szenzációt szolgáltatta a magyar csapat a sima vereséggel... Sokan azóta is "egyiptomi csapásnak" nevezik ezt a "zakót"...

A 90 percből 80-at mi támadtunk, de az egyiptomiaknak négy elfutásból (négy védelmi hibából) sikerült a három góljukat megszerezni. Az egyiptomi csapat szokatlan felállásban lépett pályára gyakorlatilag három csatárt kivéve, az egész csapat védekezett. Legerősebb pontjuk Szalem, a hatalmas termetű, rendkívül ruganyos és gyors fekete bőrű védő volt. Szinte lehetetlen volt mellette elmenni. Csatáraink egyébként sem találták az utat az egyiptomi kapu felé, hiszen még egymást sem nagyon értették meg.
Az első félidő kezdetén szinte azonnal hátrányban kerültünk. De még ennek a játékrésznek a vége előtt adódott lehetőségünk, hogy egyenlítsünk. A 43. percben szállt befelé Opata  beadása, amit az egyik egyiptomi csak kézzel tudott leütni. A bíró azonnal a 11-es pontra mutatott. A 11-esek specialistája Braun  készülődött a kapu bevételére, de a labda végül a kapulécen csattant. Egygólos hátránnyal mehettünk szünetre.
A második félidőben az újabb bekapott gól után Orth  helyet cserélt Guttmann-nal  és rengeteget dolgozott, hajtott, mindent megpróbált, de mindez eredmény nélkül maradt. A hátrány még egy góllal nagyobb lett és vége is volt a mérkőzésnek. Szerencsére...

A magyar labdarúgást szerető közönséget megrázta az olimpiai gyenge szereplés, az "egyiptomi csapás". Egyértelműen az MLSZ-t tették felelőssé és a nagy nyomás hatására, nem csak a szövetségi kapitány, de az MLSZ vezetősége is lemondott.

A kudarcban több ok is közre játszhatott. Mindenki a csapat megváltoztatását kívánta, de a kapitány ragaszkodott a régi mondáshoz, "győztes csapaton ne változtass". Pedig ha Blum  játszik, akkor Orth  a csatársort erősíthette volna. A külföldön játszó játékosok nélkül gyengének tünt a csapat, Zsák  is sérült volt, ezért meghívták őket a válogatottba (Hirzer , Obitz , Guttmann ). Azonban nem volt elég idő az összeszokásra. Csak a Svájc elleni 4-2-es vereséggel és Saarbrücken helyi csapata elleni ,7-1-es győzelemmel végződött mérkőzések szolgálták ezt a célt. Ezeken a mérkőzéseken megsérült Molnár  a balösszekötő és őt is helyettesíteni kellett Eisenhofferrel , aki nem segítette, inkább akadályozta a támadásokat. Az elhelyezés is nagyon gyenge, hetedrangú szállodában, kicsi patkányjárta szobákban történt. Edzési lehetőség nem volt. Mindezek együtt vezethettek a súlyos kudarchoz.