A találkozó iránt a szokásos, rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott. A jegyüzérek az eredetileg 300.000 koronás űlőhelyeket 1.000.000-ért árulták és találtak is rá vevőt. Annyira fogytak a belépők, hogy csak amikor a mintegy száz osztrák szurkoló megérkezett derült ki, hogy az előzetesen lefoglalt jegyeiket is eladták. A helyzet rendkívül kellemetlen volt és végül is úgy sikerült többé-kevésbé megoldani, hogy a rendőrség bevezette őket a pályára és a szögletzászló körül le tudtak ülni.

Már az első félidő elején sikerült vezetéshez jutnunk. Jobban játszottunk, többet is támadtunk, de a 35. percben mégis egyenlíthettek az osztrákok. Azaz... Fogl II.  kézzel ért a labdához, így juttatva büntetőhőz a vendégeket. Az eredmény mégsem változott, mert Wieser kapu fölé rúgta a labdát.
A szünetben Hugo Meisl a "sógorok" szövetségi kapitánya érdekes vagy legalábbis szokatlan módon doppingolta fiait. Mindenki kapott egy pohár pezsgőt. Csak kicsin múlott, hogy ez a módszer nem terjedt el, mert a második félidő kezdete után úgy tünt rendkivül hatásos. Alig két perce indult útjára a labda és máris sikerült egyenlíteni. Azután a pezsgő-hatás gyorsan elmúlt és egy Opata –Eisenhoffer  összjáték után ismét a balösszekötő volt eredményes, már másodszor a találkozón. Mégsem zárhattuk győzelemmel az összecsapást mert az utolsó percben kapusunk hibáját kihasználva egyenlítettek a vendégek.