Ezt a mérkőzést sokáig nem tekintette hivatalosnak az MLSZ mivel a profi szövetség rendezte. Utólag 2000-ben bekerült a hivatalos találkozók közé.

Nem várhatott a csapat könnyű mérkőzést, hiszen még mindenki élénken emlékezett a közel fél éve prágában játszott találkozóra, amikor a hazaiak 4-1-re diadalmaskodtak. Ugyanakkor a visszavágás vágya is erősen fűtötte a mieinket és ez bíztató volt. A kezdés után a cseh csapat a rossz emlékeket élesztette fel azonnali és veszélyes támadások indításával. Szerencsére ez csak pár percig tartott. A mieink észbe kaptak és átvették a játék irányítását. Gyakorlatilag az egész félidőt végig támadtuk. Sok akció, semmi eredmény. Néha a csatárok ügyetlenkedtek és a lövések mellé szálltak, többnyire azonban a cseh védelem hárított sikeresen élen a zseniális kapuvédővel Planicka-val. Óriási volt a nyomás ellenfelünkön. A félidő vége előtt mindenki azon csodálkozott, hogy a cseheknek sikerült megúszniuk kapott gól nélkül, amikor... Mint az első percben, most is Silny játszott Podrazilhoz aki kapura is küldte a labdát. Van azonban különbség Amsel  most is eléri a lövést, de a kapufáról mégis a hálóba került a labda.
A második játékrész szintén a csehek támadásokkal kezdődik. Szöglet utáni fejes vágódott a kapufáról a játékosok közé és a kavarodást kihasználva Silny a kapunkba kotorta a második gólt. Ettől kezdve megint mi támadtunk, de kevés hatékonysággal. A vendégek "portása" szinte csodákat művelt. Olyan lövéseket hárított, amelyeket emberi számítás szerínt nem lehetett védeni. (Embernek nem is, de Planicka...) Már közel félórája folyt a játék a második játékrészben, amikor Bukovi  két ellenfelét átjátszva indítja Orth ot, aki továbbadja Ströcknek. Az ő éles, lövésszerű beadására  Kohut  érkezett villámsebesen és két méterről védhetetlenül rúgta a jobb sarokba az egyetlen magyar gólt. Ezután a magyar nyomás fokozódott. Minden pillanatban várni lehetett az egyenlítést, de minden helyzet kihasználatlan maradt. Már csak három perc volt vissza, játékosaink az utolsó rohamokra igyekeztek öszpontosítani minden energiájukat, amikor a bíró lefújta a mérkőzést. Teljes volt az értetlenség. A közönség beözönlött a pályára, a játékosok bevonultak az öltözőkbe. A félreértés tisztázódott, a mieink gyorsan visszatértek a játéktérre, de a cseheket nagyon sokáig kellett győzködni, mire végre hajlandók voltak lejátszani a hátra lévő három percet. Sajnos az eredmény a találkozó valódi végéig sem változott.

Még tíz perc sem volt a cseh csapaté, de ennyi elég volt nekik a győzelemhez. Általános volt a vélemény, hogy mi nagy akarással, fölényben játszottunk, ellenfelünk viszont szervezettebben játszott és sikerükben nagy része volt kitűnő védelmüknek. Csapatunkban a legjobb játékot Orth  produkálta, aki hosszú kihagyás után lépett újra pályára féltek is beállításától, de messze a várakozás felett teljesített. Válogatott szerepléséseinek méltó befejezése volt a találkozó, de akkor ezt még sem ő sem más nem tudhatta.

A találkozót Kiss Gyula  szövetségi kapitányi ténykedéséhez sorolják, de a profi csapatnak a vezetője akkoriban Máriássy Lajos dr . volt, aki korábban és később is betöltötte a kapitányi tisztet is.