A magyar szövetség a két ország közötti 50. mérkőzésként ünnepelte ezt a 90 percet. Mindenki úgy gondolta, hogy az ünnep fényét a győzelem is emelni fogja.
Az ünnepi külsőségek között megrendezett találkozón a kezdő rúgást Hajós Alfréd  szövetségi alelnök, aki tagja volt az első osztrák-magyaron játszó együttesnek, végezte el. Akkor még nem tudták, hogy ez lesz később az 51. magyar-osztrák találkozó. Az 1917. július 15-én játszott mérkőzésünk, csak később lett hivatalossá nyílvánítva, így az előző összecsapás volt az ötvenedik. (Most, így utólag összehasonlítva a két mérkőzést, ínkább az volt méltó az ünneplésre.)

Nem kezdtünk rosszúl és a 8. percben már a vendégek hálójában táncolt a labda. Azonban ezt a Hirzer  találatot a játékvezető les címén nem ítélte gólnak. A félidő végére mégis vezettünk. De még az első játékrész vége előtt Fogl II. -t le kellett cserélni és ezt később komolyan megérezte a válogatott. A védelem egyre kevésbé tudott ellenállni a "sógoroknak" és a második félidő derekán már ők örülhettek a vezető gólnak. Miután Orth  egy ígéretes helyzete is kimaradt, csalódottan kellett elkönyvelnünk a hazai vereséget.

A bécsi kávéházakban és az utcákon hajnalig ünnepelték az osztrák szurkolók a bravúros budapesti győzelmet.