Csapatai (játékosként): 1938–1941 Győri AC, 1941–1943 [klub(30)/], 1943–1952 Ferencvárosi TC 

Csapatai (edzőként): 1954–? Gödöllői Dózsa, ?–? FGSZ Siófok , 1956–1957 [klub(30)/], 1957–1962 Tatabányai Bányász SC , 1959–1960 Magyarország, olimpiai, pályaedző, 1963–1972 Magyarország, olimpiai, 1965–1966 [klub(295)/], 1967–1969 Ferencvárosi TC , 1970–1974 Tatabányai Bányász SC , 1974–1976 Budapest Honvéd FC , 1977–1978 Salgótarjáni BTC Salgótarjáni Bányász Torna Club , 1979–1980 Magyarország, 1980–1982 Tatabányai Bányász SC , 1982–1983 Volán SC , 1983–1984 DVSC , 1985 Tatabányai Bányász SC 

A "Lakat tanár úr" becenevet nem csak polgári foglalkozása (a magyar irodalom és történelem tanára volt) miatt, de magas szintű labdarúgó tudása, spotrszerű, szorgalmas játéka miatt is kiérdemelte. Sokat dolgozó, szorgalmas balfedezet volt. Kiváló érzékkel helyezkedett, pontos ütemérzékkel szerelt és hihetetlen szívóssággal őrizte ellenfelét. (Erről csak annyit, hogy Puskás egyedül vele nem boldogult a magyar védők közül.) Bár kétségtelenül a védekezés volt az erőssége, a támadásokat is kiválóan segítette. Fejjátékában némi hátrányt jelentett alacsony termete. Aktív játékos pályafutása után eredményes szakmai munkát végzett. Edzőként dolgozott a Tatabányai Bányász, az MTK, a Honvéd, a Salgótarján és az FTC csapatával. 1979-80-ban 6 alkalommal vezette válogatottunkat. 1982-től a Volán SC és a DMVSC edzője volt. Sok írása jelent meg a labdarúgás szinte valamennyi területéről.

Sikerei: Klubjával egy bajnoki aranyérmet szerzett (1948-49 ). Az 1964-es és az 1968-as olimpián tagja volt az aranyérmet kiérdemlő csapatnak. A Salgótarján és az FTC csapatával két bajnoki címet nyert el (1967 , 1968 ).