Senki sem volt az olasz válogatottban aki a két nemzet előző találkozóján is játszott volna. Ennek szomorú oka volt. Májusban lezuhant a Torino teljes csapatát szállító repülőgép. Az áldozatok közt volt kilenc válogatott is. Ez tovább rontotta a magyarok eredményeinek fényében amúgy sem túlzottan vérmes olasz reményeket.

A két gól gyorsan megszületett. Meglepetésre előszőr az olaszok találták meg az utat a magyar hálóhóz és nekünk kellett egyenlítenünk. Mindkét gól megszületett már az első félórában. A továbbiakban újabb találatok nem estek. Pontosabban egy esett. A második félidőben Puskás  küldte az olasz kapuba a labdát. A játékvezető megadta a gólt, de a partjelzővel való tanácskozás után visszavonta döntését és megsemmisítette a találatot. Mint később kiderült ő az egyik vendég játékos takarása miatt nem láthatta, azt amit a partjelző igen. Tudni illik, hogy Puskás  ravasz trükkel a feje mellett feltartott öklével juttatta kapuba a labdát. (Sok évvel később volt olyan gól ami ugyanilyen körülmények között született egy világbajnokságon, de azt a játékvezető megadta. Akkor egyik csapat sem magyar volt.)

Válogatottunk a 90 percből, mintegy 80-at végig támadott és nem is rosszul. De az olasz védelem, a kapussal az élen ügyes, önfeláldozó és emberfeletti teljesítményt bemutatva őrizte a kaput. Ezek után már tényleg úgy tünt soha sem fogjuk tudni megverni az "azurrikat". Talán mégis létezik az "olasz átok"?