Mintegy húsz hónapon át (1943. november 7. és 1945. augusztus 8. között) nem volt válogatott mérkőzés. A második világégést követő első összecsapásra kit is hívhatott volna meg az MLSz, mint az örök rivális Ausztriát? Annak is kishíjján nyolc éve már, hogy legutóbb játszottunk a "sógorokkal". Mindenki nagyon ki volt már éhezve erre a találkozóra. Valamennyi jegy elfogyott, a jegyüzérek is szépen kerestek és még így is sokan nem tudtak bejutni a találkozóra.

A mérkőzés kezdetét jellző játékvezetői sípszó után még fokozottabb lett a kíváncsiság:Vajon ki fogja rúgni az első háború utáni gól? Abban valahogy senki sem kételkedett, hogy csak magyar játékos lehet az első gól szerzője. Nem is tévedtek. Illovszky  beadása szállt az osztrák kapu elé. Sesta megijedt, mert látta a veszélyt, de mást már nem tehetett így kézzel ütötte el a labdát. A büntetőt Rudas  laposan lőtte a jobb alsó sarokba. Tehát az első találat 11-esből született. De így is ez volt az új idők első találata és a magyar csapat szerezte! Felemelő pillanat! A labda is úgy érezte valami nagy dolog történt és számára ez már egy "életre" elég. Kilyukadt. Innentől tehát új labdával kellett folytatni a játékot. A folytatásban mi játszottunk jobban. Ismét Illovszky  ívelt a kapu elé, ismét Sesta ugrott fel, de most nem ütötte el a labdát, így az ejutott Zsengellér hez, aki a kapuba továbbította.
Mindenki arra várt, hogy a gól sorozat folytatódik. A vendégek azonban összeszedték magukat és a továbbiakban már kiegyenlített játék folyt.

Korabeli értékelés szerínt a magyar csapat gyorsabb, lendületesebb és ötletesebb játékot mutatott be és az erőnléte is jobb volt.

Fotó:
A csapatok