A találkozó előtt:

...és ismét világbajnoki selejtező! Az ellenfél Andorra válogatottja.
Ez lesz a hatodik mérkőzésünk a csoportban. Jelenleg a harmadik helyen állunk, a csoportvezető Svájc és a második Portugália mögött. Előbbinek 15, utóbbinak 12 pontja van, míg mi 7 pontot szereztünk (2 győzelem, 2 vereség és 1 döntetlen). Míg a mögöttünk lévő három csapat a következőképpen áll: Feröer 5 pont, Litvánia 3 pont, Andorra 1 pont. Ezen a mérkőzésen tehát a sereghajtóhoz látogatunk abban a reményben, hogy szaporítani tudjuk a pontjainkat.

Azok alapján amit a néhány napja lejátszott, barátságos, oroszok elleni találkozón láthattunk, kicsit bizonytalanul várjuk az összecsapást. Sajnos nem sok bíztatót mutatott a csapat. Hiányzott a lendület, a kezdeményezés, a fantázia és bizony a védekezésben is voltak nagyon nagy hiányosságok. Igaz, hogy abban a csapatban sok volt a fiatal, akik bizonyára ezen a mérkőzésen nem kapnak (főként olyan létszámban) szerepet, bár ahogy hallani most is lesz újjoncavatás...

Andorrával egyébként ez lesz a negyedik találkozásunk. Mondhatni, hogy most ideális ellenfél ellen léphetünk pályára. Az eddigi három találkozón mindig mi nyertünk és gólt sem kaptunk, miközben 11-0 a gólkülönbség.

A keretünkben végül nem kapott helyet Elek, Fiola, Gera, Nikolics, Szalai, Kádár és Hangya.
...és Futács sem. Utóbbi azonban nem sérülés vagy egyéb ok miatt. A kapitány nem tartotta elég jónak a csapatba... végül is "csak" horvát gólkirály. Persze ha van jobb is...
Andorra csapatában pedig Rubio, Vieira, Garcia és Rodríguez van a hiányzók között.
A vendéglátók néhány napja Feröer ellen döntetlent értek e, ami nagyon nagy szó. A csapat döntő többsége (nyolcan) a katalán bajnokságban játszó (nagyjából a spanyol ötödosztály) FC Andorra játékosa és a többiek is harmad és negyedosztályú klubok játékosai.

A találkozó előtt még voltak, akik számolgattak a VB szereplés lehetőségeit latolgatva, mások már korábban elszállni látták az ilyen álmokat. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy ezen a mérkőzésen három pontot kell szerezni, mégpedig magabiztos győzelemmel.
Akik látták a korábbi, különösen a néhány napja lejátszott oroszok elleni összecsapást, a magabiztos győzelemben már nem voltak olyan biztosak...

*****

A mérkőzés:
A stadionnak műfüves borítása van. Ezt nem nagyon szeretjük, de nem volt titok, tehát készülni is lehetett rá, meg már játszottunk hasonlón.
Végül a pályára lépő keret bizony öt helyen változott meg a korábbi, oroszok elleni, felkészülés óta és helyet kapott benne egy újonc is, Tóth Bence, aki az NB1-ben még nem lépett pályára, lévén a most az NBII-ből feljutó Puskás Akadémia játékosa.

A találkozó megkezdése után próbálgattuk az ellenfelet. Ahogy várható is volt igyekeznek meglehetősen jól záró és kemény védekezést megvalósítani. A tizedik percben van az első próbálkozásunk, egy a kapu felé lőtt szabadrúgásból, amit húsz méterről Gyurcsó lő fölé. Két perc múlva egy "valódi helyzet" is akad. Dzsudzsák Eppelt próbálja megtalálni beívelt labdájával, de nem sikerül. A házigazdák is kapura lőnek, de Gulácsi könnyedén hárít.
Ezután néhány erőtlen magyar próbálkozást hárít az andorrai védelem.
Stiebert sérülés miatt le kell cserélni a huszonegyedik percben. Közvetlenül ezután egy andorrai kapura lövés pattan le egyik védőnkről.
A huszonhatodik percben Nagy Dominiktől elveszik a labdát és a saját térfelükről indítanak kontrát a hazaiak. A jobb oldalon Rubio futott fel egészen az alapvonalig. Több magyar védő is követte az akciót "tisztes távolságból"... A tizenhatos vonalától átemelt a baloldalra, ahol az ötös sarkánál Rebés ugorhatott fel gyakorlatilag zavartalanul és Gulácsi felett a bal kapufa aljára fejelte a labdát, ahonnan az begurult a kapunkba. (1-0)

A gólnál hat játékosunk tartózkodott a tizenhatoson belül, de csak egy volt a fejelő közelében és ő sem különösebben zavarta, a többiek szétszórva itt-ott...
Egészen elképesztően könnyen kaptuk ezt a történelmi gól. Andorra eddig még soha nem talált a hálónkba... de a nagyobb baj az, hogy nem mondhatjuk szerencsésnek vagy nem megérdemeltnek a találatot. Eddig két egyenrangú, gyenge csapatot láttunk a pályán.

A gól után sem mondhatni, hogy felébredt volna a csapatunk, hogy összekapta volna magát. Minden ment tovább, mint előtte.
Végre a harmincadik percben történt valami! Tóth továbbított Eppelhez, aki csak a kapussal állt szemben és úgy 12 méterről rá is lőtte a jobb alsóra. Gómes viszont jól helyezkedett és egy fantasztikus reflexmozdulattal hárított.
Többnyire nálunk van a labda. Nem sokat tudunk kezdeni vele. Alig-alig jutunk el a tizenhatoson belülre és lövésekkel sem nagyon próbálkozunk.
A harminchatodikban egy andorrai próbálkozást kell hárítani, majd ismét Eppel próbálkozhat, de sikertelenül.
Azután megint semmi... Ez az andorraiaknak jó hír, mert vezetéssel vonulhatnak az öltözőbe.

A második félidőt élénkebben kezdtük. Határozottan volt valami "paprikás" a játékosok mozgásában. Sajnos azonban veszély, lendület, átütőerő és főleg elképzelés és eredmény nem. Így a bátrabb játékon kívül más eredménye nem volt az első tíz percnek. Ekkor egy Dzsudzsák beadást Lima fejjel ment és a felpörgő labda a felső lécről pattan ki. A kapus is rajta volt, de nem kellett beavatkoznia. Azután egy Dzsudzsák lövés úgy tizenhat méterről lő a jobb kapufa mellé. Majd a hatvanadik magunknak okozunk veszélyt egy hazaadást Gulácsi csak üggyel-bajjal tud megszelidíteni...
Három perccel később Nagy Dominik húsz méterről próbálta bevenni a kaput. Gómes pontosan ott állt ahova a labda érkezett és öklözve hárított.
Megpróbáljuk valahogy átívelni a labdát a hazai védők felett, valakihez, hátha jó helyre megy... de az eredmény siralmas. Alig találunk embert. Bár az andorraiak mindig gyorsan elvesztik a labdát, de az eredményt tekintve nem sokat számít, hogy nálunk van többet a játékszer. Mi sem tudjuk, hogy mit kezdhetnénk vele.
Azután a hetvenharmadik, hetvennegyedik percben eljutnak a vendéglátók is a kapunkig. Szerencsére nem veszélyesek és mintha nem is igazán akarnának gólt lőni, csak hát a saját térfelünkről mi se nagyon találunk be sz ő kapujukba...
A hetvenkilencedikben Dzsudzsák egy Sallaitól kapott labdát tizennégy méterről rálövi. Gómes azonban most is a helyén van, a labda pedig játéktéren kívülre kerül.
Nyolc perccel a vége előtt a hazaiak ismét helyzetbe kerülnek, de Clemente tíz méterről "hazagurít". Egy perc múlva ismét Dzsudzsák lövését hárítja az andorrai portás.

Azután a hátralévő időben két egyenrangú csapat gurigázgatása zajlik. Az egyik még mintha akarna valamit, a másik már csak a mérkőzés végét, de az eredményt és a látványt tekintve nem sok különbség van. A labda többnyire az andorrai térfélen, ott is a tizenhatos környékén, de egyetlen egyszer sem a kapuban.

A lefújás után elmondhattuk, hogy szégyen vagy nem, de tény, hogy ha talán nem is a jobb, de az eredményesebb és a győzelmet jobban akaró csapat aratott diadalt.
Ami Andorrának diadal, foci-ünnep, az a számunkra történelmi vereség, amit nem lehet semmilyen körülményre, balszerencsére vagy tudomisénmire fogni.

Ebben a selejtező csoportban már döntetlent játszottunk Feröerrel és most kikaptunk attól a csapattól akik az eddigi öt mérkőzésükön egyetlen pontot szereztek.
A UEFA legkisebb öt tagállama között van mind a két ország.
Ez a válogatott a FIFA ranglistán a 125. (2005.) helynél soha nem volt előrébb. A találkozó előtt a 186. helyen álltak.
Első hivatalos mérkőzésüket 1996-ban játszották, az ellenfél Észtország volt és 6-1-re kikaptak.
Eddig volt 141 hivatalos mérkőzésük és összesen négy alkalommal győztek, Albánia, Fehéroroszország, Macedónia és San Marinó ellen.
Tétmérkőzésen 2004 októberében nyertek utoljára. Az ország lakosainak száma nem éri el a 80ezret.

Valójában nem is ez a lényeg.
Kis csapat, nem kis csapat... nem az andorraiakkal kell foglalkozni, hanem magunkkal.

Siralmas volt látni azt a tehetetlenséget, ötlettelenséget amit a páylán a csapat produkált. A lelkesedés és az elszántság hiánya egészen szembeötlő volt. A küzdeni akarásnak a nyomait sem fedezhettük fel. A sok fiatal játékos vajon miért nem akart bizonyítani? Mi lehet az oka, hogy nem végig játszottuk, hanem csak "letudtuk" a találkozót, hogy szervezett támadást, de főleg védekezést egyáltalán nem láttunk?

Hová lett a régi csapat és főleg hol az új?

A józanabbak az EB szereplés idején is óva intettek a "hurráhangulattól" (én is közéjük tartoztam), de akkor ezeket a hangokat könnyű volt figyelmen kívül hagyni. Most látszik, hogy jogos volt az aggodalom.

Egyesekben felmerül, hogy talán a vezetéssel lehet a baj. Erre megkérdezhetjük, hogy akkor hogyan lehetett az európai bajnoki sorozatban olyan jó mérkőzéseket látni... Vannak akik szerint azokban az eredményekben még nagyon is benne volt Dárdai munkája, szellemisége...

Mi az igazság?
Az igazság az, hogy négy mérkőzésen egymás után nem csak kikaptunk, de gólt sem rúgtunk!

Kíváncsian várjuk mi lesz ezután, hogyan tovább?
A szövetségi kapitány felelősséget emlegetett és hogy Ő lesz az első, aki ezt vállalja...