Az év első mérkőzése, új szövetségi kapitánnyal.
A világbajnoki selejtező sikertelensége, a Hollandia ellen elszenvedett történelmi vereség (nyolc kapott és egy rúgott gól) azt eredményezte, hogy Egervári Sándor lemondott és helyette egyetlen találkozó idejére Csábi Józsefet bízták meg a csapat irányításával.
Végül megszületett a döntés és ennek az évnek már új kapitánnyal vághattunk neki. 2013. december 19-én az MLSZ a Győri ETO vezetőjét, a válogatottban is húsz alkalommal pályára lépett, Pintér Attilát nevezte ki szövetségi kapitánynak. A szakember úgy vágott neki a feladatnak, hogy az összeszokott csapat kialakítására helyezte a hangsúlyt. Ennek jegyében a legfontosabbnak az úgynevezett összetartásokat, a csapattagok összeszoktatását helyezte előtérbe. Ahogy elmondta: a következő tétmérkőzések előtt sorra kerülő találkozók mind a felkészülést szolgálják, hogy a játékosok megszokják egymást, a hibák láthatóvá és így kiküszöbölhetőkké váljanak és kialakuljon egy olyan csapat alapja, amelyre éveken át építeni lehet. Ez a találkozó első a felkészülési sorban.
Az összeállítást megnézve, látható, hogy nagyon sok, a korábbi években biztos pontnak számító játékos hiányzik, nem csak a pályára lépő csapatól, de a keretből is. Például hiányzik Szalai Ádám, aki a legrangosabban jegyzett magyar játékos jelenleg. (Ennek oka talán Szalai szavaiban keresendő, amiket a Hollandiától elszenvedett vereség után mondott a magyar labdarúgásról, benne a magyar edzőkről is, mely szavakra Pintér meglehetősen keményen reagált.)
A kapitány "küzdő" csapatot ígért.

Ellenfelünk az a Finnország, akivel egy csoportban vagyunk a 2016-os eb selejtezőkön.
F-csoport: Görögország, Magyarország, Románia, Finnország, Észak-Írország, Feröer
Mérkőzések:

2014.
szeptember 7.: Magyarország – Észak-Írország
október 11.: Románia – Magyarország
október 14.: Feröer – Magyarország
november 14.: Magyarország – Finnország

2015.
március 29.: Magyarország – Görögország
június 13.: Finnország – Magyarország
szeptember 4.: Magyarország – Románia
szeptember 7.: Észak-Írország – Magyarország
október 8.: Magyarország – Feröer
október 11.: Görögország – Magyarország

A finnek gyakorlatilag a legjobb összeállításukkal érkeztek.
Korábban 13 alkalommal találkozott a két csapat. Egyetlen egyszer, 1978-ban, Finnországban szenvedtünk vereséget, míg kilenc alkalommal mi nyertünk. A fennmaradó három döntetlen között található a legutóbbi 2011-es, hazai összecsapásunk is, ami gól nélkül ért véget.
A FIFA ranglistáján Magyarország 44., míg Finnország 65. helyen áll.

A mérkőzés kezdete előtt egy perces néma megemlékezés volt a napokban elhunyt két válogatott labdarúgó, Novák Dezső (Ferencváros) és Fekete László (Újpest) emlékére. Utóbbi maga is játszott a finnek ellen, még 1979-ben eb selejtezőn, amikor is itthon 3-1-re nyertünk és a háromból kétszer Fekete talált be a hálóba.

A mérkőzés a vb hivatalos labdájával, a Brazucával, játsszák. Ennyi nekünk is jutott a vb-ből...

Lendületesen kezdtünk. Már az első percekben két kapura lövésünk is volt. Előbb Rudolf, majd Koman lőtt mellé, nem is olyan kevéssel. Ez első meglepetés után magukhoz tértek a vendégek és ők is próbálkoznak. Mind a két csapat sok hibával játszik, de talán a finnek többet birtokolják a labdát.
A tizenharmadik percben Leandro félpályáról küldi előre a labdát. Ojala aláfut, Rudolf fejjel (az igazsághoz tartozik, hogy jobb alkarral is) maga elé veszi a 16-os előtt és tizennyolc méterről a bal alsót veszi célba. A kapus még megfoghatná, de csak beleér és így beütni a labdát a hálóba.(1-0)

A tizenhatodik percben nagy finn lehetőség marad ki. Pukki jobbról emelt Eremenkohoz, aki előbb az ötös előtt álló Vanczákot, majd a befutó Vargát találja el. A magyar csapat nem éppen a megígért "küzdő" oldalát mutatja. Visszahúzódtunk a saját térfelünkre, a labda többnyire a vendégeknél van, de szerencsére nem sokat tudnak kezdeni vele. Azért így is ők próbálkoznak többet. A harmincnyolcadik percben végre mi is vezettünk egy akciót és még lövésre is futotta. Rudolf próbálkozása az oldalhálót találta el, de így is messze ez volt a legveszélyesebb megmozdulásunk a gól óta. A félidő végére még két veszélyesebb finn támadás jutott, ám egyik esetben sem került a kapunk közelébe a labda.

A második félidő kezdetét jelző sípszó még el sem halt a stadionban, amikor már veszélyes támadás jut el a kapunkig. Pukki a bal oldalon ugratja ki Eremenkot, akinek a beadását a becsúszó Leandronak sikerül mentenie. (Leandro hat éve volt utoljára a válogatottban.) Az első perceket nagyon megnyomták a vendégek, ám ha lassan is, de mi is felébredtünk. Egy-két szép támadás után az ötvenegyedik percben növelhettük volna az előnyünket. Dzsudzsák Leandrot indítja a bal szélen, aki pontosan ad középre, az ötös felé érkező Komanhoz. Azonban a hét méterről a kapu bal sarka felé küldött labda a kapufától több mint egy méternyire hagyja el a játékteret. A kapu gyakorlatilag üres volt.
Szinte eltűnünk a pályán, legfeltünőbbek akkor vagyunk, amikor cserélünk. Többnyire a kék-fehérek irányítják a játékot, de veszélyt nem jelentenek a kapura. A hatvanötödik percben majdnem volt egy helyzetünk. A szép beadást azonban Futács éppen nem érte el. Egy perc múlva a finnek majdnem egyenlítenek. Eremenko az ötös sarkához emel, de az érkező Pohjanpalo nem találja el a labdát. A hatvanhetedik percben végre igazi helyzetet alakít ki válogatottunk. A vendégek veszélyeztettek a kapunknál, de a megszerzett labdával ellentámadást indítottunk, amely végén Dzsudzsák lövése remekül szállt kapura. Végül azonban az egyik védőről szögletre pattant a labda.
A hetvennegyedik percben azután bekövetkezett az, ami már a vezető gólunk óta érett. Egyenlített a finn csapat. Eremenko Arkivuohoz passzol, aki beemeli középre, ahol a védelmünk lemarad a labdáról, amit a becsúszó Pukki kotor odébb és a gyorsan reagáló Pohjanpalo ezúttal nem hibázik, hanem kilövi a jobb alsót. (1-1)
Csapatunk megpróbál nagyobb sebességre kapcsolni, de a vendégcsapat sem adja fel a próbálkozásokat. Az egyik ilyennel a nyolcvannegyedik percben bejutnak a tizenhatosunkra és védelmi hiba után Juhász Hetemaj bokájába rúg. 11-es! Eremenko a jobb alsóba vágja a büntetőt. (1-2)
A válogatottnak csak a kilencvenedik perc végére sikerült felpörögnie és a hosszabbítás négy percében talán több helyzetünk volt, mint az egész találkozón. Előbb Dzsudzsák lövését hárították a védők, majd Futács ollózása került a háló tetejére és Szakály lövésénél sem sok hiányzott.

A mérkőzés végén a közönség hangos kiabálással és füttyel ad hangot elégedetlenségének. A kapitány szerint jó mérkőzést játszottunk, bár voltak holtpontjaink és jobban kellene élni a lehetőségeinkkel.
Most még kár lenne bármit is mondani az új kapitányról, az új csapatról, hiszen ez volt az első találkozó, ahol megmérhették magukat. Kár, hogy most könnyűnek találtattak. Tanulsága van bőven a mérkőzésnek. A kérdés az, hogy a továbbiakban sikerül-e kijavítani a hibákat, megerősíteni a gyenge pontokat, begyakorolni amit kel, stb....
Van min dolgozni, hiszen ezen a találkozón a magyar csapatot az egy gólon és az utolsó néhány percen kívül, szinte nem lehetett észrevenni a pályán.