Új stadion, sok új játékos, még szinte új kapitány - régi játék.

A szövetségi kapitány második alkalommal vezényelte csapatát. Az előző, finnek elleni, tavaszi mérkőzésen kikapott a válogatott. Most ismét egy északi ellenfél látogatott hozzánk, Dánia.

A dánokat jobb helyre sorolják a ranglistákon és tény, hogy nem nagyon okozhatott gondot Morten Olsennek a csapat összeállítása, de az is igaz, hogy mostanában nem megy valami jól nekik. Pontosabban nagyon változó eredményeket produkálnak. Mivel a világbajnokságra nem jutottak ki, ők is a csapatkeresés időszakát járják.
Eddig 15 alkalommal találkozott a két csapat. Legelőször 1955-ben, legutóbb 2009-ben. Ezen a két mérkőzésen mi nyertünk.
1988-ban a két jelenlegi szövetségi kapitány már találkozott egymással. Akkor mind a ketten válogatottak voltak és csapatuk védelmét erősítették. Az a találkozó 2-2 lett. 1-0-ra és 2-1-re is mi vezettünk. A félidőben is 1-0 volt. Az utolsó két gól pedig csak néhány perc különbséggel követte egymást.

A találkozónak a frissen felújított debreceni stadion adott otthont, ahol ez a mérkőzés volt az első válogatott összecsapás. Talán ennek is köszönhető, de tény, hogy telt ház volt, ami meglehetősen jó légkört kölcsönzött.

A keretet nézve feltűnő, hogy milyen sokan játszanak Győrben. Ennek valószínűleg nem az az oka, hogy Pintér korábbi csapatáról van szó, hanem inkább annak, hogy tíz mérkőzés óta veretlenek a bajnokságban. Négyen a kezdőben kaptak helyet (a cserék következtében még ketten léphettek pályára a győri csapatból és Varga Roland gólt is szerzett). A helyi, debreceni csapatból is ketten kerültek a kezdőbe, de Varga József és Dzsudzsák is Debrecenben kezdett valamikor focizni, sőt Rudolf Gergely is töltött itt néhány évet.
Nincs a csapatban, bár egészségesek és hadra foghatóak, Gera, Huszti, Szalai.

A keretbe került viszont jónéhány fiatal játékos, akik közül Gulácsi Péter, Korhut Mihály, Lang Ádám már a kezdőben pályára léphettek, míg Kalmár Zsolt, Varga Roland és Szabó János végül csereként juthattak szóhoz.

A kapitány korábban jelezte, hogy ismét csak kevés idő jutott a csapat összeszoktatására, aminek pedig Ő nagy jelentőséget tulajdonít (és ezzel csak egyetérthetünk). Hangsúlyozta, hogy e nélkül nagyon nehéz a mérkőzéseken jó teljesítményt nyújtani. Minket azért elgondolkodtat, amit a kapitány mondott, hogy az ilyen összetartásokon az egyik legfontosabb a labdavesztés utáni labdaszerzés gyakorlása. Fontos valóban, de van aki ezt nem tudja?

A dán kapitány arról panaszkodott, hogy sajnos csatárok tekintetében nem állnak jól. Jelenleg nincs olyan játékosuk, aki megütné a válogatott szintet.

A kezdő sípszó után még két perc sem telt el és máris lövéshez jutottak a dánok. Szerencsére Lang menteni tudott. Öt percen keresztül szinte csak védekezünk, amikor végre kialakul az első támadásunk, amit Rudolf huszonöt méterről leadott lövése zár le, ami lepattan az egyik védőről. Ezután fokozatosan fölénybe került a dán csapat, de szerencsére kapusunk a helyén volt, bár az is igaz, hogy a vendégek csatárai nagyon elanyátlanodva próbálkoztak. Mi alig-alig tudtunk szóhoz jutni. Mind a két oldalon sok a hiba, de nálunk főként a támadások kezdetekor, míg a vendégeknél a befejezésekor. A huszonharmadik percben, egy bedobás után Braithwaite, a lemaradó védők mellett, került nagy helyzetbe. Az előtte felpattanó labdát a kifutó kapus fölött is át kellett emelnie, de ezzel együtt a labda a felső lécet is elkerülte. Ez volt az eddigi legnagyobb helyzet és csak a csatáron és a kapuson múlott, hogy nem kerültünk hátrányba. Egy perc múlva azonban teljesen váratlan dolognak lehettünk szemtanúja. Tőzsér még a térfelünk közepén sem járt, amikor meglátta a bal oldalon kiugrásra készen várakozó Dzsudzsákot. Jó hatvanméteres labdát küldött előre, amit a remek ütemben kilépő csatár, aki könnyedén hagyta ott a védőket, a dán tizenhatos előtt, a középtől kissé balra, melle maga elé tett, majd ráfordult és a kifutó kapus mellett ballal a kapu bal alsó sarkába gurított. 1-0

A gól után visszaállt a korábbi kép. A vendégek támadtak, mi pedig védekeztünk, néha könnyebben, néha nehezebben, ahogy a dánok erejéből, figyelméből futotta. A harminchatodik percben Braithwaite a baloldalon tört előre. Átcselezte magát Langon, majd Lipták mellett is elhúzta, de ekkor a magához térő Lang utolérte és az ötös sarkánál szerelni tudta a nagy helyzetbe került támadót.

A második félidő kezdete után rögtön az északiak kerültek helyzetbe. Ezúttal Rasmussen lövését kellett hárítania Gulácsinak. Az ötvenedik percben azért akadt nekünk is helyzetünk. Szabadrúgásból, Dzsudzsák révén került a dán kapu elé a labda, amit Lipták hét méterről fejjel továbbított a kapu jobb alsó sarka felé, de a kapuvédőnek sikerült hárítania. Egy perc múlva már a mi kapunk előtt futotta le Eriksen a védőjét és balról leadott lövése a hosszú sarokban, a kapufáról pattant ki. Többet és veszélyesebben támadtak a vendégek. Tíz perccel a kezdés után meg is lett ennek a gyümölcse. Ahlmann balról emelt középre, ahol Braithwaite ügyesen tolta tovább Eriksen elé, aki tizenöt méterről, szemből helyezett a jobb alsóba. 1-1

Az egyenlítés után nem szűnt a dánok nyomása. Még öt perc sem telt el a gól óta és máris megkaphattuk volna a következőt. Krohn-Dehli hét méterről próbálkozott és Gulácsi bravúrja kellett hozzá, hogy a játékszer ne a hálóban kössön ki. Egy perc múlva ismét a dán csatár került helyzetbe. Most még portásunkat is kicselezte és balról kissé éles szögből az oldalhálóba gurított. Volt még hely a kapufa mellett belül is, csak a helyezés nem volt pontos. Az északi labdarúgók sorra vezetik a támadásokat és mint az első gólnál, most is mi szerezzük meg a vezetést. Koman baloldalt játszotta tisztára magát, majd középre emelt, ahol Varga Roland és Ahlmann próbálta elérni a labdát. Újonc labdarúgónknak sikerült a vendég focista elé vetődnie és három méterről fejelt a jobb felső sarokba. 2-1

Csak néhány percig örülhettünk a vezetésnek, mert Rasmussen jobbról indította Schöne-t, aki bejátszotta magát a tizenhatoson belülre, majd az ötös jobb sarkának közeléből nagy erővel vágta a labdát a jobb felsőbe. 2-2

Ezután sem szüneteltek a dán támadások. A hetvenhatodik percben Rasmussen öt méteres, kapuba tartó, fejesét fogta Gulácsi. Tíz perccel a vége előtt pedig Schöne balról, húsz méterről tekerte a hosszúra a labdát, ami a kapuson is átszállva, végül a felső lécről pattant a játéktéren kívülre. Mi igyekeztük hárítani a vendég támadásokat és a fentieken kívül bizony még akadtak veszélyes akciók, amelyek többnyire a vendég játékosok pontatlansága miatt nem végződtek góllal.

Megismétlődött tehát az 1988-as forgatókönyv, ami az eredményt és annak alakulását illeti.

A két gólon kívül (ami azért nem elhanyagolható!), a leginkább dicsérhető az volt, hogy sok fiatal játékos (már a kezdőben hárman, összesen hatan) mutathatta meg magát a csapatban. Az friss válogatottak semmivel nem mutattak kevesebbet, mint a régiek. Ez persze nem feltétlenül dicséretes, mert sajnos többet sem nagyon mutattak. A csapatnál ugyan azok a hibák jelentek meg, mint amit már megszokhattunk, ha elfogadni nem is tudjuk. Most legalább a helyzetkihasználásunk jó volt. Bár talán pontosabban leírja a történteket, a dán kapitány mondata: a magyarok helyzetek nélkül szereztek két gólt. A védelem most is többnyire átjáróházra emlékeztetett, egyetlen kivétel az újonc kapus volt. Csak a dánokon múlott (látszott, hogy Olsennek mennyire igaza volt csatárairól szólva), hogy a stadionavató nem csúfos, több gólos vereséggel ért véget.

Most két olyan találkozó következik, amely sikerrel kecsegtet. A következő két ellenfél Albánia és Kazahsztán, június 04-én és 07-én.

...meglátjuk...