Pár nappal a találkozó előtt a finnek Svédország nemzeti tizenegyével találkoztak és bár a svéd csapat igencsak gyengén muzsikált, így is nyerni tudtak. Ez azt is jelenti, hogy nekünk már sem valóságos, sem matematikai, sem semmilyen esélyünk nincs az EB-re kijutni. Azt is pontosan lehetett tudni, hogy mi leszünk a csoport harmadikok, a finnek pedig a negyedikek.
Most már csak az a feladat a csapat előtt, hogy legalább szép játékkal és győzelemmel búcsúzzunk.

A pályára lépők között sérülés miatt nem lehetett ott Rudolf, Pintér, Gera és Szalai sőt Dzsudzsák is csak csereként lett jelölve, Priskin pedig egyetlen mérkőzést sem játszott mostanában a klubjában (angol másodosztály). A vendégek csapatában főleg ismeretlen nevekkel találkozhattunk. Fiatal csapatot hoztak.

A mérkőzés első tíz percében nem is láthattunk finn akciót. Jobbára nálunk volt a labda és a tizedik percben lövésig is eljutottunk. Priskin tizenöt méterről célozta meg a jobb alsót, de a kapus hárítani tudott. Az első negyedóra végén a vendégek is próbálkoztak. Ring huszonötről erősen és laposan lőtte meg a labdát, de Király a helyén volt. Ezután is mezőnyfölényben játszottunk. Támadásokat vezettünk, szép akcióink voltak, de igazán veszélyes helyzet a harmincnegyedik percig nem alakult ki. Ekkor Elek tört előre, Komanhoz passzolt, aki középre továbbított Priskinhez. A csatár tíz méterről, kapásból lőtt, de a labda néhány centivel elkerülte a bal kapufát.

A második félidő egy veszélyes finn szabadrúgással kezdődött. Toivio huszonkét méterről célozta meg a kaput és lövése csak kevéssel vétette el a bal felső sarkot. Kiegyenlítettebb játékot láthatott a közönség, mint az első félidőben. Ez azt jelentette, hogy csapatunk akciói mellett a vendégeknek is több veszélyes támadása, lövési kísérlete volt. Gól azonban nem esett, mert mind a két oldalon hiányzott a támadások jó befejezése. A hetvenkettedik percben a vendégek nagyon közel kerültek a vezetés megszerzéséhez. Sparv nagy erejű, huszonöt méterről megeresztett lövését Király csak bravúrral tudta hárítani. Ebben az időszakban nagyon megszorongattak minket az északiak. Egy-egy gyenge akciónkra veszélyes támadásokkal feleltek. A hetvennyolcadik percben egy tizenöt méterről a kapu közepébe tartó lövésnél ismét Királynak kellett közbeavatkoznia és ugyan csak a kapusunk bravúrjára volt szükség a nyolcvanharmadik percben, amikor Furuholm lépett ki száz százalékos helyzetben. Egy perc sem kellett, hogy jelezzük, mi is tudunk veszélyes helyzetet kialakítani és elhibázni is. Vanczák a kapu torkában fejjel nem tudta eltalálni a labdát. A hosszabbításban majdnem sikerült megszerezni a győzelmet. Dzsudzsák adott be és a Szabics felé tartó labda először kipattant Fredrikson kezéből. Másodszorra azonban megszerezte azt és megtartotta ezzel a 0-0-ás eredményt is, ami inkább a finnek számára siker.

A mérkőzés második félidejére a finnek fizikailag jobban bírták és gólhelyzeteik is voltak. Elsősorban Királynak köszönhető a döntetlen. 19 ponttal lettünk harmadikok. Az első hely Hollandiáé, a másodikat a svédek szerezték meg.

Vigaszt az jelenthet,a mindenáron vigaszt keresőknek, hogy az elmúlt huszonöt év legeredményesebb szereplése volt ez a sorozat, hiszen a megszerezhető pontok hatvanhárom százalékát begyűjtöttük. Persze mindez mit sem ér, ha végeredményben nem sikerült a továbbjutás... már 1986 óta így van ez...