A válogatott jó szereplése a világranglistán elfoglalt helyén is meglátszik. Jelenleg a 37. helyre sorolnak bennünket. Amióta a helyezés kiszámítása úgy történik mint most, azóta ennél jobban csak 1992 decemberében álltunk. Mostani ellenfelünket eddig mindig legyőztük. (Azerbajdzsán 99. a ranglistán.)

A magyar keretből Lipták betegség, Kádár és Szalai sérülés miatt hiányzik. Utóbbi helyett hívta vissza a kapitány Tökölit. Az azerbajdzsán válogatott két legjobb játékosa ezúttal nem lesz a pályán, mert mind a ketten külföldön játszanak és most csak a hazai csapatok labdarúgói kapnak lehetőséget.

Nem kezdtek nagy iramban a csapatok. A negyedik percben Dzsudzsák próbálkozott először, huszonöt méteres lövése nem sokkal kerülte el a kaput. Az első negyedóra végéig továbbra is próbálkoztunk, fölényben voltunk, de az iram és az eredmény hagyott kívánnivalót maga után. Ekkor azonban figyelmeztető jelként egy azeri támadás kis híján góllal végződött. Bal oldalról érkezett beadás a kapunk elé és Király kicsit elnézte a labdát, szerencsére a labda meg a kaput nézte el és így a kapufán csattant. A következő tizenöt percben kiegyenlítetté vált a játék. Hol mi indítottunk akciót, ami elakadt, hol az azeriek törtek előre, de ők sem okoztak veszélyt. A harminckettedik percben végre komolyan veszélyeztettük a kaput. Rudolf mintegy húsz méterről célzott és csak Agayev remek reflexein múlott, hogy a labda nem a hálóban kötött ki. Öt perc múlva ez is bekövetkezett. Gera a jobb oldalról, szinte a félpályáról tértölelő átadással indította a két védő közül a tizenhatosnál kilépő Rudolfot, aki miután levette a labdát, a kifutó kapus mellett a hálóba lőtt. (0-1)

A félidő végéig, bár határozott fölényben játszottunk, de komolyabb helyzetünk már nem adódott.

A második félidő elejétől a kezdeti kétcsatáros felállás visszaalakult (a cserék következtében) egycsatárossá. Ettől kezdve fokozatosan erősödött az azeri nyomás, egyre többet és egyre veszélyesebben támadtak. Mi meglehetősen döcögősen és lassan játszottunk. Már komoly helyzetük is volt az azerieknek. Az ötvenhatodik percben Sadygov lövését Fülöpnek vetődve kellett hárítania. Ezután percekig a kapunk előtt folyt a játék. Az első óra végén azért így is volt egy komoly helyzetünk. Gera a bal oldalon futtatta Dzsudzsákot, aki középre adott, a pontosan érkező Tökölihez. Sajnos a csatár nem találta el a labdát, így az eredmény nem változott. A veszélyes támadásokat továbbra is az azeri csapat vezette. A hatvanhatodik percben már verve volt a védelmünk és a támadást Juhász csak szabálytalanul tudta megállítani. A szabadrúgást Javadov nyeste el a sorfal fölött. Fülöp bravúrral ütötte vissza a játéktérre a jobb alsóba tartó labdát. Az ellenfél támadásai nem ritkultak, de fokozatosan elvesztették veszélyes jellegüket. Mi is támadtunk, de gólhelyzetbe nem kerültünk. Kezdett igazán unalmassá válni a találkozó. Azután mégis történt esemény. Szabadrúgást végeztünk el. Hajnal becsapta az emberét, majd húsz méterről a bal alsó sarokba lőtt. (0-2)

Végre elkezdtünk játszani. A gól után négy perccel Hajnal a térfél közepéről emelt kapura, de Agayev szögletre ütötte a labdát. Ezután szinte azonnal ismét Hajnal indította a támadást, összejátszott Tökölivel, majd Gerához passzolt, aki a tizenhatos bal oldaláról célba vette a kaput. Agayev azonban bravúrral hárított. Az utolsó percekben még Dzsudzsák közeli lövését is szögletre ütötte az azerbajdzsáni kapuvédő.

A játékunk nem volt meggyőző, de eredményes. Két félidő, kétféle felállás. A győzelemmel elégedettek lehetünk, de a mutatott játék bizony sok kívánni valót hagy maga után. Következik az Eb-selejtező és Hollandia, kétszer is...