Meglátogattuk a lichtenstein-i csapatot. A hazai 5-0-ra nyert mérkőzés után nem sok kétség volt az eredményt illetően. Természetesen mindenki magyar győzelmet várt. A kapitány pár órával a mérkőzés előtt úgy döntött, négy támadót küld a pályára és Fehér t is a kezdő csapatba tette. A hazaiak erre öt embert állítottak a védelembe.

Az említett változtatás érintette a csapat egészét. Nem tudni pontosan volt-e ennek valami köze ahhoz, ami a pályán történt, illetve ahhoz, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Válogatottunk mereven, görcsösen játszott. Nem volt csapatjáték, hiányzott a lendület, a győzni akarás. Álmosan, bágyadtan, sok hibával tarkítva folyt a találkozó. A szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtó csapatunknak még a hazai amatőr gárda is egyenrangú ellenfele volt.

Ez volt a magyar foci egyik legnagyobb kudarca, annak ellenére, hogy döntetlen és nem vereség lett a meccs vége.
A kapitány az első félidőben mutatott játék miatt szégyenét fejezte ki és a játékosok hozzáállására magyarázatul csak annyit mondott: "talán azt hitték, hogy a labda magától is begurúl a kapuba".