Moldova válogatottja előszőr látogatott el a magyar fővárosba, hogy összemérje tudását a mi csapatunkéval. Egyben ez volt a két csapat legelső találkozása is. Reméltük mindenképpen mi kerülünk ki győztesen az összehasonlításból.
A mérkőzés előtti napon a kapitány úgy döntött annyit változtat a csapat szerkezetén, hogy klasszikus centerjátékot játszhassunk.

Az első félidőben végig támadtunk és többször is sikerült betörni a vendégek védőfala mögé. A kialakuló helyzetekből azonban csak egyet sikerült értékesíteni. Ekkor a támadást kísérő, a második hullámban érkező Sebők , a hátra gurított labdát hét méterről vágta a kapuba. Ezt megelőzően a harmincnyolcadik percben Dombi  tört be a 16-oson belülre és gyanús körülmények között esett el, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. Mindenesetre legalább a szünetet a vezetés birtokában tölthettük.
A második játékrészben már kevesebbet támadtunk, sőt az egész csapat teljesítménye vissza esett. Ezt még a vendégek is észre vették, mi több ki is használták és vezettek néhány veszélyes akciót. Az egyik ilyen végén sikerült kiegyenlíteniük. Ez azonban nem sarkallta nagyobb erőbedobásra a mieinket.

Meglepő, bosszantó és elszomorító döntetlen a szerényebb képességű, de legalább lelkes ellenféllel szemben.