Már megint egy első találkozás. Liechtenstein válogatottjával még nem játszottunk és nem túlzás, ha azt mondjuk voltak szurkolók akik még nem is hallottak róluk. Az előző bosnyákok elleni találkozó után akadtak, akik nagyon szkeptikusan látták még ennek a mérkőzésnek az esélyeit is, de a győzelmet mindenki "kötelezőnek" gondolta.

A vendégek nem is gördítettek akadályt a sikerünk útjába. Bár a mérkőzés kezdete után az erőteljes kezdéssel meglepték a mieinket, de támadásaik veszélytelenek voltak. Mivel a vendégek nem sok munkát adtak a védelemnek, lehetőségük volt rendszeresen támogatni a támadásainkat. Ilyen akció végén szereztük meg a vezetést. Sőt, a betömörülő és rendkívül elszánt liechtensteini védekezés ellenére a szünetig még kétszer bevettük a kaput. A gólszerző mind a kétszer védelmünk leghátsó embere Sebők Vilmos  volt, igazolva, hogy rendszeresen felzárkózott a támadásokhoz.
A második félidőben a vendégek minden energiájukat a védekezésre öszpontosították és semmi nem tudta őket rávenni arra, hogy a térfelük első felét elhagyják. Válogatottunk tehetetlennek mutatkozott ezzel a játékfelfogással szemben és már úgy látszott nem is fog változni az eredmény. Szerencsére jött Dombi , aki már többször volt jó csere. Előszőr remek beadásából lett gól, majd betört a 16-oson belülre és csak szabálytalanul tudták megállítani. Így végül nagy gólkülönbségű győzelmet arattunk.

Kötelező hazai győzelem a szerény amatőröket felvonultató vendégek ellen. A gólok az egész mérkőzésen szépen elosztva estek. Gyakorlatilag csak mi támadtunk és a teljes liechtenstein-i csapat védekezett. Amint azonban az eredményből is látszik a védekezésük sem sikerül túlságosan jól.