Az utóbbi években rendszeresen kerültünk össze olyan válogatottakkal, akikkel addig nem találkoztunk, nem találkozhattunk. Most is egy ilyen mérkőzésre került sor, az európa-bajnoki selejtezők folytatása előtt. Az előző évet jó játékkal zárta a magyar csapat az ellenfelet figyelembe véve reméltük, hogy ezt az évet jól fogja kezdeni.

A reményeink nem váltak valóra. Pedig az első félidőben sokkal több helyzetünk alakult ki. De az elképzelés nélkül erőltetett beívelgetések, a jobban fejelő vendégvédőkkel szemben nem hozhattak eredményt. Sőt, a kevés bosnyák támadás egyike után hatalmas kavarodás alakult ki a mi kapunk előtt és végül sikerült a hálónkba kotorni a labdát.
A második játékrészben semmi változás nem volt az elsőhőz képest. Talán a bosnyák csapat, a cserék következtében egy árnyalattal kevesebbet mutatott, de mi továbbra is csak a magas beíveléseket erőltettük. Viszont egy csere legalább meghozta számúnkra a gólszerzést. Hiszen a 16-osra betörő Dombi  buktatásáért ítélt a játékvezető 11-est és így sikerült egyenlítenünk.

Keserves döntetlen volt ez játékosoknak és nézőknek egyaránt. Rendkívül gyenge, nagyon kevés mozgásos mérkőzést láthattunk. A jó játék elmaradt, a helyzetkihasználás rosszabb már nem is lehetett volna és futni is csak annyit futottak játékosaink, amennyit mindenképpen kellett. A vendégek pedig nagyon határozottan, mondhatni erőszakosan és keményen játszottak. A mieink ebben és nem a labdarúgásban akarták túlszárnyalni őket.