Nyílvánvaló volt, hogy ez a találkozó "élet-halál" kérdése a továbbjutás szempontjából. Lehetett tudni, hogy az ellenfél nem lesz künnyű falat, mert egy vereség a csoport utolsó helyét jelentheti a számukra. Ha azonban nekünk most sikerül nyerni, már csoportelsők vagyunk, ha nem... Ilyesmivel nem is illet foglalkozni, győzni kellett!

A norvég csapat iszonyú elszántan és keményen védekezett és ha néha-néha lehetőségük adódott veszélyes támadásokat is vezettek. Önbizalmukat erősítette, hogy a nehezen megszerzett vezetésünket még az első félidőben sikerült kiegyenlíteniük.
A második félidőben is idegörlő, kemény csata folyt. Sőt, nem is csak idegörlő, hanem rendkívül fárasztó is. Az utolsó félóra kezdődött, amikor a lábát fájlaló Kiss László  lecserélésére készülődött a szövetségi kapitány. Ekkor azonban, a norvégoknak már az otthonukban is sok nehézséget okozó és két gólt szerző csatár fejese végre "megtőrte a jeget" és a hálóban landolt. A góltól a norvégok teljesen összeomlottak és már nem voltak képesek megfékezni az erőre kapott magyar támadásokat. A "kegyelem döfést" a gólja után természetesen a pályán maradó Kiss László  adta meg.

Ezzel a sikerrel bekövetkezett az amiben sokan reménykedtek, de amire kevesen számítottak: a magyar válogatott a hátralevő Anglia elleni mérkőzéstől függetlenül - csoportelsőként jutott ki a spanyolországi Mundialra.

A Mészöly Kálmánról készült, sok vihart kavaró, portréfilm döntő része ezen a találkozón készült.