Az előző hazai mérkőzésen elért győzelem után, most idegenben kellett helytállni.
Tudat alatt minden játékos úgy vette: az sem baj, ha kikapunk, mert az utolsó meccsen "csak" győzni kell a görög ellen és csoportelsők vagyunk. A szovjet csapat viszont tudta, hogy csak győzelem esetén marad némi reménye a továbbjutásra.

Természetesen a hazaiak azonnal támadni kezdtek. Most Blohin sokkal aktívabb volt mint Budapesten és sokkal zabolátlanabb is. Mindjárt az egyik legelső megmozdulása gólhoz vezetett. Igaz ehhez kellett egy csapattársa és a magyar kapus "segítsége" is. Beadását Gujdár  megpróbálta elcsípni. Sikerült is neki, illetve csak félig, mert a kapuvédő kiejtette a labdát. Az ilyen módon helyzetbe hozott Burjak pedig nem hibázott. A gól kicsit "feldühítette" a mieinket és heves támadásokba kezdtek. Gyors egymásutánban két szögletet is rúgtúnk, de a kaput nem tudtuk bevenni. Azután ismét Blohin és ismét egy hiba. A szovjet csatár veszélyesen támadott, amikor Bálint  becsúszva póbálta meg szerelni. A szerelés sikerrel járt, de a becsúszó lábról olyan szerencsétlenül pattant a labda, hogy védeni sem lehetett...
Ez a két gól kedvét szegte válogatottunknak, akiknek a gondolata most már valóban csak a görög-magyaron járt. A hazai gárda célja megvalósulni látszott. Megszerezik a győzelmet és reménykednek.
Mivel a további küzdelmet már egyik csapat sem erőltette, így csendesen, izgalom mentesen telt el a mérkőzés.