Folytatódtak a felkészülési mérkőzések.
A lengyel csapat komoly játékerőt képviselő ellenfél, még akkor is, ha eddig soha nem sikerült Magyarországon legyőzniük bennünket. Eddig kilencszer fogadtuk a válogatottjukat és minden alkalommal mi győztünk. A gólkülönbség is bíztató 38-5.

Az első félidőben egyértelműen jobban játszottunk mint ellenfelünk, sőt kimondottan jól. Szervezetten összehangoltan támadtunk és védekeztünk. Látványos, gyors, lendületes labdarúgást mutattunk be. A szurkolók elégedettségét csak fokozta, hogy gólt is szereztünk és vezetéssel zárhattuk a játékrészt.
A második félidő kezdete után a vendégek gyorsan kiegyenlítettek, de ettől függetlenül is mintha egy másik magyar csapat lépett volna pályára. Eltünt a lendület, az energia lényegesen visszaesett a csapat. Természetesen ennek következtében feljöttek a lengyelek és nagyon szorongattak. A győzelmet végül annak köszönhettük, hogy a középpályás sorunk végig hajtott, küzdött, védekezett, támadott, a hátán cipelte a válogatottat, sőt gólt is lőtt.

A szovjetek elleni sorsdöntő VB selejtezőre készülő válogatottunk bíztató benyomást keltett, de maradtak még bőven "kiigazítani" valók.
A szovjet szövetségi kapitány is megnézte a találkozót és megállapította, hogy az elmúlt fél évben a görögök elleni első selejtező mérkőzés óta sokat fejlődött a válogatott. Különösen Nyilasi  játékát dícsérte.