Legutóbb hat éve találkoztunk a csehszlovákokkal és az a mérkőzés nagyon rossz emlékeket hagyott bennünk. Akkor fordult elő előszőr, hogy nem mehettünk a világbajnokságra, mert akkor 4-1-es vereséget szenvedtünk.
A mérkőzésere kellemetlenül csúszós, sáros talajon került sor.

Kiderült, hogy a magyar labdarúgók ügyesebben mozognak a csehszlovák sáron mint ők maguk a sajátjukon. Tetszetős támadásokat vezettünk és csak a hazai kapus bravurjainak volt köszönhető, hogy a vezetést nem sikerült megszereznünk. Ha már a kapus bravúroknál tartunk ne feledkezzünk meg Rothermelről  sem, aki a 41. percben Ondrus 11-esét kiütötte és a Nehoda álltal újra kapura küldött labdát is "ártalmatlanította".
A második játékrész már nem csak magyar fölényt, de magyar gólt is hozott. Pintér  beadását Várady  fejjel juttatta a kapuba. A hazaiak azonban nem szerettek volna veszíteni és ezért tettek is. Heves rohamokat kellett kiállnia védelmünknek és ez kapusunkkal az élen egy ideig sikerült is. Végül azonban kiegyenlített a csehszlovák csapat. A továbbiakban már egyik válogatott sem merte igazán kockára tenni a döntetlen eredményt, így inkább csak a megtartására törekedtek.

A döntetlent a csehszlovákok otthonában értékes eredménynek tartották a szakemberek.