Nemzetek Európa Kupája (ez volt a jelenlegi EB elődje) mérkőzés. Két találkozón kellett eldönteni a két csapatnak a továbbjutást.
Már rosszul indult az egész... A repülőgép amivel a válogatott utazott volna nem tudott felszállni a nagy köd miatt, így későbbi járattal kellett utazni. Moszkvába, csak a mérkőzés előtti nap délutánján érkeztek meg labdarúgóink.

Amint elkezdődött a mérkőzés a hazai csapat szinte elsöpörte válogatottunkat. Már a 4. percben vezetést szereztek. A támadások azonban továbbra sem lanyhultak. Gyors, lendületes, nagy átütő erejű akciókat vezettek. Védelmünk nem tudott ellenállni a nyomásnak a csatároktól pedig nem kaptak elegendő segítséget. Pedig nagyon elkelt volna. A szovjet csapat gyakran hét emberrel indított rohamokat a kapunk ellen. Csak jól záró, betömörülő védelem vehette volna fel eséllyel a küzdelmet. Így azonban a védők teljesen megzavarodtak, kapkodtak és hibáztak. Még örülhetett a csapat, amikor csak háromgólos hátránnyal vonulhattunk az öltözőbe.
A szünetben valami történhetett, mert a második félidőben mintha nem is ugyanaz a csapat kergette volna a labdát a pályán. Lehet persze, hogy a hazaiak is kicsit visszafogtak, mert megelégedtek a vezetésük arányával. A tény, hogy a magyar csapat átvette a mérkőzés irányítását. Nagy akaraterővel vetette magát a küzdelembe és végig támadta a második játékrészt, de gólokat nem sikerült szerezni. Az az egy már nagyon későn jött.

A szovjetek megérdemelten nyertek. Az egész találkozó rendkívül sportszerű volt.
A vereség nagyon lecsökkentette továbbjutási esélyeinket.