Az előző találkozó még világbajnoki selejtező volt. Nagyon gyenge mérkőzésen itthon győztük le Feröer-szigetek válogatottját.
A legutóbbi mérkőzéseken mutatott játéknak volt eredménye.
A szurkolók is elfordultak a csapattól, ahogy ez a legutóbbi találkozón látványosan meg is nyilvánult és valószínűleg főleg ez volt az oka, hogy Bernd Storc szövetségi kapitányi szerződését október 17-én az MLSZ közös megegyezéssel felbontotta. Nem szövetségi kapitáy és nem is sportigazgató a továbbiakban.

Azután néhány nap múlva jött a hír, hogy az ezévi két találkozóra Szélesi Zoltánt nevezték ki megbízott kapitánynak, aki eddig a válogatott mellett pályaedzőként dolgozott, de talán fontosabb, hogy Ő az U17-esek szövetségi kapitánya és velük rendkívül szép eredményeket ért el. 28 alkalommal volt válogatott. Legutóbb 2015-ben. 35 éves. 1918 óta nem volt ilyen fiatal kapitány a nemzeti tizenegynek.

Október utolsó napján az is kiderült, hogy az új szövetségi kapitány Georges Leekenst lesz. Róla többet majd az első mérkőzésénél...

Tehát új és ideiglenes kapitánnyal készült fel a válogatott. A leendő kapitány azt mondta, hogy ezen a két mérkőzésen csak figyelni akarja a csapatot.

Luxemburg, akikkel eddig tíz alkalommal találkoztunk és mind a tíz alkalommal legyőztük őket. Legutóbb 2011-ben idegenben nyertünk 0-1 arányban. A gólok tekintetében
1975-ben 8-1 volt legjobb az eredmény és a tíz mérkőzésen rúgtunk összesen 45 gólt és kaptunk 10-et. Bár joggal elmondhatjuk, hogy ez a luxemburgi válogatott, már nem az, mint korábban volt, de a világranglistán mégis 40 hellyel előzzük meg őket. Mi az 53, míg ők a 93. helyen állnak.
Ellenfelünk elsősorban csapatépítésre akarta felhasználni a találkozót. Ezért féltucat ígéretes, fiatal labdarúgójukat nem hívták meg a csapatba, most másokat akartak kipróbálni. Nincs itt Jans sem, aki a válogatott legértékesebb embere.

Válogatottunk idén hét alkalommal lépett pályára és csupán két alkalommal tudtunk győzni, pedig az ellenfeleket látva...

Csapatunkból sérülés miatt hiányzik: Elek, Fiola és Guzmics. Újra pályára lép Nikolics és a kaput egy újonc védi, Kovácsik Ádám.

Na, de lássuk mi történik a pályán.

Az ismerkedés perceiben mi vagyunk az aktívabbak, de a kapuig nem nagyon jutunk el. A hazaiak nem nagyon erőltetik a dolgot, viszont a tizedik perc után már kiegyenlítettebb a játék. Azután jön a tizenötödik perc...
A félpályáról iramodnak meg a vendéglátók. A kezdőkörből kap remek indítást a jobb oldal felé húzódó Gerson és máris a tizenhatosunk előtt veszi le a labdát. Amint a büntető területhez ér máris beteszi a középen érkező Joachim Aurélionak, aki az mintegy hat méterre a kapu közepétől veszi át és jobbfelé cselezve (két grundról ismert talp-alatt-áthúzús csellel) fordul rá a kapura és a kapus mellett a bal alsóba helyezi a labdát. 1-0

A hazai öröm nem tartott sokáig, szinte csak a következő kontráig. Dzsudzsák jobbról ívelt be szögletet. A labda szépen kanyarodott az ötös jobb sarkán jól felugró Kádárhoz, aki fejjel tovább csúsztatott a kapu közepe elé, ott pedig Nikolics várakozott és öt méterről fejelt a kapu jobb oldalába. 1-1

Akár fordulatot is jelenthetett volna a gyors egyenlítés, de nem így történt.
A játék továbbra is alacsony-iramú és izgalommentes maradt. A huszadik percben egy támadásnál Lovrencsics magasra emelte a lábát és fejen rúgta a hazai csapat egyik játékosát, akit hosszan ápoltak. Nem a súlyosság, hanem a megfelelő kötés elkészítése miatt. Sárga lap...

A huszonhetedik percben végre egy jó támadás, pontosabban szabadrúgás, aminek eredményeként Phillips mentő fejese Ugraihoz kerül, aki kapura rúgja a labdát, de a kapufát találja el, a kipattanót Németh lőheti rá újra az ötösről, de inkább csak hazaadja a kapusnak.
A következő percben viszont már nekünk volt szükségünk a szerencsére. Ezúttal a hazai csapat rúgott szögletet. A beívelt labdát Martins mintegy öt méterről éppen Ugrai hátára fejeli, ahonnan az a léc fölé pattan.

A továbbra sem nagy iramú találkozón nagyjából kiegyenlített a játék. Nekünk is van néhány akciónk és az ellenfélnek is, de mintha az övék lendületesebb, ötletesebb és veszélyesebb is lenne.
Minden esetre a félidőig már nem változik az eredmény.

A második félidő még kényelmesebben kezdődik, mint ahogy az első befejeződött. Az első valamire való támadást a vendéglátók vezetik az ötvenegyedik percben.
Egy perc múlva pedig elhűlve látjuk, ahogy Lovrencsics egy egészen nyilvánvaló és buta szabálytalanságot követ el. Nemes egyszerűséggel a földhöz vágja ellenfelét (ilyet Bödétől láttunk néhány találkozóval ezelőtt... is). Annál is érthetetlenebb ez, mert a helyzet nem volt veszélyes és főleg, hogy már volt egy sárgája... nem jöhetett más, csak a kiállítás.

A luxemburgi cserék kicsit felrázták a válogatottat, sokkal gólra-törőbben játszanak és így volt ez már a kiállítás előtt is. Különösen Da Mota veszélyes. Sorra jönnek a támadások. Az ötvenötödikben Joachim teszi a kapu mellé (akár gól is lehetett volna). Két perc múlva Turpel éppen csak lemarad Da Mota baloldali beadásáról. A hatvankettedikben jobbról száll befelé a labda Janischtól, Thil ráfejeli, a kipattanót pedig Da Mota közvetlen közelről rúgja alaposan a kapu fölé. Egy perc múlva hasonló a végeredmény csak tíz méterről rúgja fölé.
...és nem szűnnek a támadások. Teljesen alárendelt szerepet játszunk. A hetvenkettedik percben szabadrúgást ívelnek a kapu elé és ezúttal Malget fejel az ötösről, ismét fölé.
A hetvenkilencedik percben járunk, amikor egy jobb oldali szöglet Nagy fejéről kerül rossz helyre, de ez annyira meglepi a vendéglátókat, hogy lemaradnak a labdáról. Azután Joachim nagy helyzetben az ötös előtt nem a labdába rúg, hanem rálép. Ezt is megúsztuk.

Mindeközben nálunk semmi nem történik. Nem látni a hajtást, az akarást, a küzdelmet... semmit...

...és eljön a nyolcvan ötödik perc. Thill jobbról íveli be a szögletet, a labda akadálytalanul jut el a kapu túloldalán bevetődő Martinsig és fejéről egészen közelről a kapu közepébe kerül. 2-1
Senki nem zavarta. A nyolc védekező magyar játékosból egyetlen egy sem jutott neki.

Akár azt is mondhatnánk, hogy nem érdemes szót vesztegetni erre a találkozóra, hiszen az előzőek után már semmi nem meglepő viszont valahogy mégis, indig meglepődik a szurkoló.
Rendkívül rossz év.
Mélypont... már megint... a sok olyan mélypont után, amikor már azt gondoljuk, hogy nincs mélyebben...

Ezen vajon tud segíteni egyetlen szövetségi kapitány?
Aki most hirtelen átvette két alkalomra nyilvánvalóan nem, de aki majd állandó lesz?

Azt gondolom, hogy amíg valódi mélyreható változások nem történnek addig biztosan nem!
Mindig van amiből kifogást lehet gyártani. Egy pillanat alatt lehet azt hinni, hogy máris rendben vagyunk, már ismét focinagyhatalommá váltunk, mert volt egy-két jó mérkőzésünk és szerencsénk.

...de a valóság mindig ránk köszön...