Előző 921. Világbajnoki selejtező Következő

Magyarország
  1:0  
(0:0)
Feröer-szigetek

Időpont: 2017.10.10. Helyszín: Budapest, Groupama Aréna Térkép
Vezette: Reinshreiber Roi (Izrael) Nézőszám: 19000
Felállás
 
További információk
 


Szövetségi kapitány: Storck Bernd 

Góllövők: Böde Dániel /81

Cserék: Eppel Márton  -> Böde Dániel  /46 , Stieber Zoltán  -> Nagy Dániel  /66 , Benjaminsen Fródi -> Hansson Hallur /66 , Sørensen Gilli -> Kaj Bartalsstovu /73 , Faerö Odmar -> Olsen Klaemint /88 , Ugrai Roland András  -> Sallai Roland  /89

Kiállítások: nem volt kiállítás
Kommentár:

Ezen a találkozón már csak a szép búcsú a tét. A továbbjutás már régen elúszott, nem is nagyon reménykedhettünk benne, de a pontszámon még nagyon kellene javítani, mert ennyire rosszul már régen álltunk megszerzett pontok tekintetében.
A szurkolók megérdemelnek egy remek eredményt és főként egy hajtós, látványos mérkőzést. Azt elfogadják, hogy ennyire képes a csapat az eredmény tekintetében, de lelkes játékot, a küzdelmet elvárják.

A találkozó előtt a csoportban Svájc állt az első helyen 27 ponttal, majd Portugália következett 24 pontot gyűjtve. Mi a harmadik helyen álltunk 10 ponttal, utánunk Feröer 9, Lettország és Andorra 4-4 ponttal.
A csoport két első helyezettje ellen nem szereztünk egyetlen pontot sem. Az eddig megszerezhető 27 pontból mi 10-et gyűjtöttünk össze. Nagyon gyenge teljesítmény sok-sok éve nem volt ennyire rossz szereplés (és most nem is tértünk ki a történelmi mélypontra, az Andorra elleni vereségre).

Szóval nagyon kell egy szép búcsú és ehhez a megfelelő ellenfél is adott Feröer-szigetek csapata képében. A csoport harmadik hely megtartásához egy döntetlen is elég, de attól tartunk a szurkolóknak ez már kevés... még talán egy keserves győzelem is...

A találkozó előtt nagy volt a fogadkozás, bár a kapitány szavai, miszerint nem egyszerű a helyzet, mert vannak sérültek és vannak akik "elfáradtak". A svájci vereség okát pedig az első, Gulácsi elcsúszásából kapott, gólban látja... ez nem sok jót ígér...
...és azt is elmondta:
"Mondtam a játékosoknak, hogy ne a jövővel foglalkozzanak. Most arra kell koncentrálnunk, hogy Magyarországért focizzunk, semmi más nem fontos. Nem szabad a negatívumokra gondolnunk. Mióta itt vagyok Magyarországon, elkezdtünk egy munkát, amit én mindenképp szeretnék folytatni. Azóta reformokat vezettünk be a magyar labdarúgásban."
" ... negyvennégy év után ott voltunk az Eb-n, két évvel később elvárják, hogy harmincegy év után ott legyünk a vébén is úgy, hogy az Európa-bajnokkal egy csoportba kerültünk."
Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy az EB-n nem lettünk volna ott, ha nem emelik föl a korábbihoz képest a résztvevő csapatok számát és a VB-re jutás ugyan nagyszerű lett volna, de nem hiszem, hogy ezt bárki reálisan elvárta volna, azonban a helytállást azt igen.

Na, de vissza a találkozóhoz.

Priskin és Elek eltiltottak, Szalai és Bese sérültek, mint ahogy Futács és Varga R. is.


A mérkőzés magyar akciókkal kezdődik. Az első lövés a második percben Eppelé, aki tizenhét méterről próbálkozik. Az eredmény: szöglet. Z ötödik percben Dzsudzsák próbálkozik huszonötről, de a labda a jobb kapufa mellé száll. Azután két perc múlva Stieber emel be balról, Eppel az ötös sarkáról fejeli fölé.
A közönség kezdetben kissé óvatosan szurkolt, de most a néhány támadást látva (bár veszélytelenek voltak) megjött a hangjuk.
Az első igazán veszélyes helyzet a tizenötödik percben alakul ki, amikor Sörensen cselezget és mi hagyjuk, hogy a tizenhatoson bejutva kapura lőjön. Gulácsinak vetődve kell hárítania. A vendégek átvették az irányítást és bizony most ők a veszélyesebbek.

A találkozó meglehetősen eseménytelenné vált a félidő feléhez közeledve. A vendégek számára a döntetlen is siker, miért is hajtanának?
Azután végre történik valami érdekes a huszonötödik percben. A bíró elesik és még a piros lapot is elejti.

Végre, az első félóra utáni percben nekünk is van egy valódi helyzetünk. Dzsudzsák szögletet ívelt be jobbról és Eppel az ötösről fejelhetett kapura, de egy védőnek sikerül a léc fölé nyomnia a labdát.
A harmincharmadikban egy tizennyolc méteres Dzsudzsák szabadrúgás után kell a vendégek portásának öklöznie.

Az első percek óta nagyon "lagymataggá" vált a játék. A szurkolók hangot is adnak elégedetlenségüknek és szól az "Ébresztő!", valamint a "K..va gyenge!" azután nem sokkal felhangzik a "Dárdai Pali!" és az "Auf wiedersehen!" is. Könnyen kitalálható, hogy a kapitánynak próbáltak így üzenni.

A negyvenharmadikban egy akcióra azért futja. Ugrai Nagytól kap labdát, amit balról az ötösről lő az oldalhálóba.

"Hol a csapatunk?" - kérdezik a szurkolók.

...és vége az első félidőnek. Nagyon gyenge és rendkívül unalmas játékot láthattunk. A közönség füttyszóval búcsúztatta a csapatot, pedig nem ezért vették meg a jegyet. Szeretnének szép, de legalább lelkes játékot látni.
Talán a második félidőben...

Böde a pályán! A közönség örül. A játékos nem csak népszerű, de Ő rúgott legutóbb Feröernek két gólt. Talán most is futja valamire...

De a pályán a kezdés után nem sok említésre méltó történik. Próbálkozás itt is, ott is, de semmi komoly. Már Dzsudzsák húsz méteres lövése is akciószámba megy, pedig méterekkel elkerüli a kaput. Az ötvenhetedikben Fiola ível középre Böde elé, de mentenek a vendégek. Ez veszélyesnek minősíthető.
...és a hatvanadikban Stieber lövése is eltalálta a kaput és a kapust is. Igaz ehhez a portásnak kicsit nyújtóznia kellett.

Van néhány támadásunk, de veszélyt nem okozunk, a fröeri csapat pedig elégedett az állással és megpróbálja tartani azt. Védekezik és vár és időnként bántóan könnyen szereli a magyar játékosokat.
...és az is megtörténik, hogy amikor a vendégek a passzolgatnak, akkor a mieink neki adják az "Ollé, ollé..." biztató kiáltásokat, miközben vannak szurkolók, akik már háttal állnak a pályának.

A hetvenkilencedik percben aztán majdnem teljes lesz a kudarc. Bartalsstovu tizennyolc méterről hatalmas lövést küld a léc alá. Gulácsi jól ugrik, de nem éri el, mert a célzás kicsit pontatlan volt, a labda a léc fölé száll, de szinte érinti azt. Ha kicsit alacsonyabb... ki tudja... talán Gulácsi elérte volna...

Egy perc múlva Dzsudzsák bal oldali szögletét közelről fejelheti kapura Böde, de Nielsen remek vetődéssel hárít.

A nyolcvanegyedik percben ismét egy Dzsudzsák szöglet jobbról. A labdát közvetlen közelről Böde teszi kapura melle, de a kapus hárít, viszont a kipattanó ismét Bödéhez kerül, akiről azután bekerül a kapuba, a már térdelő kapus mellett. 1-0
Tehát ismét Böde veri meg Feröert.
A gól nem szépségdíjas, de gól.

A találkozó végéig már más nem is történik.

Ez a győzelem azonban nem békíti meg a szurkolókat. A győzelemhez elég, de a valódi tét most a közönség kiszolgálása lett volna. Hogy mennyire nem érzik úgy, hogy ez megtörtént, azt az is mutatja, hogy amikor a játékosok (Dzsudzsák unszolására) odamennek a közönséghez. Viszont most a szurkolók nem éneklik el velük a Himnuszt. Az csak akkor csendül fel, amikor már a játékosok az öltözőbe vonultak. Meglehetősen kifejező jelenet....

A betűk nem adják teljesen vissza, hogy milyen gyenge és unalmas volt a játék... talán a szurkolói reakciók érzékeltették...

A csoport végeredménye: Portugália 27, Svájc 27, Magyarország 13, Feröer 9, Lettország 7, Andorra 4 pont.

Mit is mondhatnánk? Aki látta a találkozót, annak nincs mit mondani, aki nem látta annak csak annyit, hogy felvételről se nézze meg!

Bár nincs ezen mit csodálkozni, hiszen az eddigi szereplés nem is ígért jobb befejezést.

Nézzünk néhány mondatot különböző nyilatkozatokból.
Bern Strock:
"Nem volt egyszerű meccs, tudtuk, hogy a svájci vereség után javítanunk kell. Igyekeztünk kiengesztelni a szurkolókat. A játékosok nem kapták meg ugyanazt a támogatást, mint máskor, ami elszomorította őket. Nem játszottunk jól, de győzni akartunk. A drukkereknek köszönettel tartozunk, hogy eljöttek, bár ma nem álltak mögénk. Ilyet még nem éltem át korábban. Ma nem kaptuk meg a támogatást."
"Visszaérkeztünk Svájcból és támogatás helyett a szurkolók támadták a játékosokat. Képzelje el bárki, milyen az, amikor bemegy a munkájába és egyfolytában szidalmazzák őt a múltheti teljesítménye miatt. Ez egyáltalán nem könnyű helyzet."
"Nem volt jó a mérkőzés, de nyertünk és ezzel elégedett vagyok."
"Meglepődtem a hangulaton itt a stadionban. Nem könnyű úgy focizni, hogy a szurkolók az ellenfelet támogatják. Ennek ellenére szeretnék gratulálni a csapatnak, hogy a második félidőben nem hagyta magát befolyásolni ezáltal. Nem volt egyszerű."

Nem nagyon lehet ehhez mit hozzá tenni... Olyan, mintha a szurkolói magatartásnak nem lettek volna előzményei, mintha csak ők tehetnének róla, hogy ezt az eredményt érte el a válogatott.
Azt gondolom, hogy a változás, a javítás első lépése, hogy szembenézünk a tényekkel, megkeressük a hibákat. De hova vezet az ha csak kifogásokat keresünk és a hibákat másokban látjuk meg?
Szeretném megkérdezni hol van az a "kemény mag" a csapatban, akikre majd a jövőben építeni lehet?
Hol vannak a beépített fiatalok? Néhány kapott lehetőséget, de minden koncepció nélkül, a tervezettség legkisebb jelét sem vélem felfedezni.

De az én véleményem helyett inkább lássuk egy-két szakemberét a Nemzeti Sport-ból.

Kovács Kálmán (56-szoros válogatott):
"Nem az a gond Bernd Storckkal, hogy ő a szövetségi kapitány, hanem az, hogy a jelenlegi magyar labdarúgásban szinte mindent ő irányít. A látottak alapján viszont ehhez nincs meg a kellő tudása. Megjegyzem, nem biztos, hogy az a hibás, aki elfogadja a teljhatalmat, sokkal inkább, aki felkínálja neki."

Vanczák Vilmos (79-szeres válogatott):
"Látni kell, a mostani út nem vezet sehová."

Garaba Imre (82-szeres válogatott):
"A helyünkön vagyunk, mert egyelőre ennyit tudunk."

Fazekas László (92-szeres válogatott):
"A labdarúgás történelmében minden sikeres csapatnak volt egy stabil, hét-nyolc játékosból álló gerince, amelyre az edző támaszkodhatott. Ám ha a szakember állandóan cserélgeti a játékosokat, az azt jelenti, hogy képtelen megtalálni az ideális összeállítást."

Nagy László (25-szörös válogatott):
"Nem leszek népszerű, mégis azt mondom, ha a nagymamám ül a kispadon, háttal a pályának, ezeket az eredményeket akkor is eléri a válogatott. A kommunikáció alapján a játékosok Svájc ellen kishitűen mentek fel a pályára, gyakorlatilag már a kezdés előtt lemondtak a pontszerzésről, Feröer ellen pedig csak a fogadkozás ment, a teljesítmény elmaradt. A szurkolók végig kitartottak a csapat mellett, ezek után nem szerencsés, ha a szövetségi kapitány egy ilyen selejtezősorozat végén azért neheztel rájuk, mert a Feröer elleni gyenge játék után fütyülnek. Mondhatjuk, hogy ennél csak jobb jöhet, de a mostani vb-selejtezősorozatot elvesztegettük a csapatépítés szempontjából, nem látom, hogy sikerült volna új játékosokat beépíteni, és megtalálni azokat a futballistákat, akikkel később jobb eredményeket érhetünk el. Azt sem tartom jó ötletnek, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány és sportigazgató egy személyben. Ki kéri rajta számon a szakmai döntéseket?"


...és egy ide kapcsolódó mondás Grosics Gyulától, az Aranycsapat kapusától:
"A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban."


...és ez fokozottan igaz a szövetségi kapitányokra is és más sportvezetőkre is!

Hát ennyi...!

 

A találkozónak azután mégis csak volt eredménye. Hogy milyen?

Bernd Storc szerződését október 17-én az MLSZ közös megeggyezéssel felbontotta. Nem szövetségi kapitáy és nem is sportigazgató a továbbiakban.

...és vajon mi a helyzet a többiekkel....?

Azután néhány nap múlva jött a hír, hogy az ezévi két találkozóra Szélesi Zoltánt nevezték ki megbízott kapitánynak, aki eddig a válogatott mellett pályaedzőként dolgozott, de talán fontosabb, hogy Ő az U17-esek szövetségi kapitánya és velük rendkívül szép eredményeket ért el. 28 alkalommal volt válogatott. Legutóbb 2015-ben.

Október utolsó napján az is kidarült, hogy az új szövetségi kapitány Georges Leekenst lesz. Róla többet majd az első mérkőzésénél...



 
 
Előzmények
Válassz a listából