A németek az egyik leggyakoribb ellenfeleinknek számítanak.
Összesen 50 mérkőzést játszottunk velük. Ebben benne vannak a második világháború előtti és a német egyesítés utáni Németország elleni találkozók, valamint az NSZK és az NDK ellen vívott mérkőzések is.
Nem is elemezgetjük hosszan ezeket a mérkőzéseket, csak egy gyors statisztika: 20 győzelem, 14 döntetlen, 16 verség.
Legutóbb (annak is már hat éve) itthon találkoztunk a németekkel és 3-0-ra vereséget szenvedtünk. ...és amire szívesebben emlékszünk, 2004-ben, idegenben, legyőztük a őket 2-0-ra.
...és természetesen senki nem feledkezik meg az 1954-es VB-ről és annak döntőjéről. Csoportmérkőzésen 8-3-ra nyertünk, majd a döntőben 2-3-ra kikaptunk. Ezüstérem. Akkor óriási kudarc, itthon szonte forradalom... ma elérhetetlen álom...

Ezesetben a FIFA ranglista alapján egyértelmű a két csapat közötti különbség, hiszen a német csapat a 4., mi a 20. helyet foglaljuk el.
Egyébként az EB ellenfelek rangsorban elfoglalt helye a következő: Portugália 8., Ausztria 10., Izland 34.

Június elsejétől néhány új szabály is alkalmazásra kerül. Ezen a mérkőzésen ezek már érvéyesek:
Nem kötelező piros lapot adni annak a játékosnak, aki a tizenhatoson belül egyértelmű gólhelyzetet akadályoz meg szabálytalanul.
A nem labdára irányuló vagy egyébként is kiállítást érő megmozdulást lehet piros lappal szankcionálni.
A jogos büntető mellett csak sárga lap jár abban az esetben, ha a játékvezető megítélése szerint labdára irányult a szerelési kísérlet.

Emellett újdonság lesz, hogy a középkezdést nem kötelező előrefelé elvégezni, a sérült játékost a pályán is lehet ápolni, és a tizenegyesrúgásoknál a gólvonalról elmozduló kapusokat sárga lappal lehet figyelmeztetni.

A világbajnok ellen kell most megküzdenünk, igaz, hogy ők is az EB-re készülnek (esélyesnek számítanak) és minden bizonnyal csak a biztonságos győzelem a fontos számukra. A játékosok helye a csapatban már biztosított, így inkább arra kell figyelniük, hogy a sérülést elkerüljék és a formájukat megőrizzék, mint arra, hogy valami bravúrt mutassanak be, vagy kihajtsák magukat. Ebből a szempontból nem is biztos, hogy a legjobb választás egy ilyen ellenfél a nagy megmérettetés előtti utolsó felkészülési mérkőzésre... de ki tudja...
A kapitány azt mondta tanulni és tapasztalatokat gyűjteni jöttünk és taktikai húzásokat ígért.

Ellenfelünknél kilenc játékos tagja volt a világbajnokságot nyert csapatnak. Schweinsteiger nincs a kezdőben, mert hosszú ideig sérült volt, de valószínűleg csereként pályára lép majd.
Tőlünk négyen játszanak német csapatokban: Kleinheisler (Werder Bremen), Szalai (Hannover), Gulácsi (Lipcse), Stieber (Nürnberg). Utóbbi kettő ezúttal a cserepadon kapott helyet.
Az előző héten vendéglátóink a (szintén az EB-re készülő) szlovákokat fogadták és 3-1-es vereséget szenvedtek. Egyébként a németek rendszerint a nagy megmérettetéseket gyengébben kezdik, de fokozatosan belelendülnek és a végére a legjobbak...

Érdekes, hogy még a legutolsó felkészülési mérkőzésen is sor került újonc-avatásra, hiszen Bese Barnabás személyében olyan játékos lépett a pályára, aki eddig csak kétszer volt a válogatott keret tagja.
Valójában az a meglepetés, hogy a keret tagja lett a fiatal sportoló anélkül, hogy válogatott mérkőzésen pályára lépett volna, legalább csereként... néhány percre... Lehet, hogy ez az egyik beígért taktikai húzás?

Éppen csak elhangzott a kezdést jelző sípszó, amikor már a hálónkban akadt el a labda. Götze könnyedén bejátszotta magát a tizenhatosunkra és jobboldalról, az ötös sarkától, a kimozduló Király mellett, Draxler elé gurított, aki az üres kapuba továbbított. meglepetésre a bírói csapat lest ítélt és nem adta meg a találatot. Később a visszajátszások alapján egyértelműen szabályos gól volt.
Két perc múlva ismét Götze villant. Jobb oldalról, mintegy nyolc méterről próbálkozott, de a lövés elakadt a védelemben.
Szalai egy Lovrencsicstől kapott átadással ugrana ki a félpályánál, de les miatt megállítják az akciót. Ez sem volt les...
Egyre csak támadnak a németek, miközben a védelmünk átjáróház. Úgy kerülgetnek bennünket, mint rutinvizsgán az oszlopokat a vizsgázók, csak néha ütközünk és alig van nálunk a labda.
A tizedik percben végre magyar támadást is láthatunk. Szalai jobbra adja Dzsudzsáknak, aki középre emel Pintérhez. A tizennégy méteres fejes elkerüli a kaput.
A következő percben Müller közel huszonöt méterről bombázza kapura a labdát és a bal alsóba tartó lövést Király csak nagy bravúrral, vetődve tudja kitolni.
A szögletet Rüdiger gyakorlatilag teljesen üresen fejelheti kapura, de alaposan melléküldi, pedig szabadom választhatott a kapu üresen hagyott részei közül.
Kleinheisler remekül passzolt Dzsudzsákhoz, aki a jobb oldalon megindulva becselezte magát középre és tizennyolc méterről kapura vágta a labdát. A német portás hárítani tudott, de a kipattanó Szalait hozta helyzetbe, aki közvetlen közelről visszaadta a kapusnak a labdát. A játékvezető lest ítélt, így kevésbé kell bosszankodnunk.
Sikerült kijönnünk a vendégek szorításából. Vagy talán pontosabb úgy, hogy a vendégek szorítása gyengült. A lényeg, hogy most mind a két csapat vezet támadásokat, de igazán nem forognak veszélyben a kapuk.
A huszonnyolcadik percben egy hosszúnak látszó szögletet Pintér utolér és kisodródva emeli kapura a labdát, ami csak néhány centire kerüli el a bal felső sarkot.
A mérkőzés első félidejének végéhez közeledve megélénkülnek kicsit a németek. Egy-két támadás után a harminckilencedik percben Özli a tizenhatos bal oldalán mozgó Hektorhoz passzol aki középre továbbít. Az érkező Götze elől Lang megpróbálja elpöccinteni a labdát, ami rápattan a sípcsontjára és ez pont elég ahhoz, hogy becsapja Királyt és a játékszer máris a hálónkban találja magát. 1-0
A védelem ezekben a percekben ismét olyan tehetetlen, mint a mérkőzés elején.

A második félidő úgy folytatódott, ahogy az első véget ért, ami nem nagy öröm a labdarúgást szeretőknek, mert bizony meglehetősen gyenge az iram is és a játék is. Többnyire a németek támadnak, de az ötvenharmadik percben Kleinheisler közl húsz méterről nagy erővel célba veszi a kaput, illetve mint később kiderült Szalait, mert a lövés benne akadt el.
A hatvanharmadik perc Boateng, a félpályánkról megküldött beadása megtalálja az ötös bal sarkához (lesről) védői kísérettel befutó Gomezt, aki kapura fejel, de Király bravúrral elvetődve hárít. A kipattanóra, a szintén védői kíséretet kapó, Müller csap le és az üresen maradt kapuba passzol. 2-0

...és mintha véget is ért volna a mérkőzés érdemleges esemény már nem történt. Mind a két csapat meglehetősen unalmasan labdázgatott tovább a hármas sípszóig.

A németek megszerezték hazai pályán a 250. válogatott győzelmüket.

Alapvetően, ha csak az eredmény nézzük, akkor nem szégyen az, hogy a jelenlegi világbajnoktól, az EB egyik esélyesétől két góllal kikaptunk...
Ha azonban a mérkőzést egészében nézzük, akkor felvetődik néhány kérdés:
- lehetett ebből a mérkőzésből tanulni valamit?
- lehetett ezen a találkozón olyan tapasztalatot szerezni, ami amely segítségünkre lehet az EB-n?
- voltak taktikai húzások? (...ha igen, miért nem vettük észre őket?)
A kapitány szerint nagyon sokat tudnak hasznosítani a látottakból, tapasztaltakból. Elégedett a csapattal és szerinte jól felkészültünk a "sógorok" ellen. Már csak "finomhangolásra" van szükség... Úgy legyen!
A mi érzésein kicsit mások voltak, de a kapitány biztosan jobban tudja. (Ezt komolyan reméljük!)

Az látható volt, hogy a támadójáték és a védelem is hagy kívánni valót maga után, hiszen egy negyedgőzzel futballozó német válogatott is könnyedén tudott diadalmaskodni.

A nézők véleményét kérte egyik sportlap a játékosok teljesítményéről. A 10-es skálán 6.48-al Király és Nagy Ádám szerepeltek legjobban. Ez elég sokat elmond...

Első csoportellenfelünk, Ausztria, is lejátszotta utolsó felkészülési mérkőzését. Ők otthon fogadták a hollandokat és szintén 2-0-ra kaptak ki.

Csak tíz nap és találkozunk!