Dánia már nem csak biztos továbbjutó, hanem a csoport nyertese is és mindeddig veretlenek. A mi csapatunknak pedig már gyakorlatilag nincs esélye (persze  elméleti számolgatásokkal még lehet esélyt találni.) A találkozó valódi tétje, hogy milyen nyomot hagy a válogatott a szurkolókban. Ehhez nem jó alapot jelentett a mérkőzés előtt, hogy Gera Zoltán, miután a kapitány még a keretbe sem tette be, lemondott a válogatottságról. Elmondása szerint ez a döntése már egy ideje érlelődött és a keretből kihagyás csak az utolsó csepp volt. Elképzelhető, hogy valamikor a jövőben még játszik a válogatottban, ha a szakmai vezetés is úgy gondolja, de most ez már elképzelhetetlen. Az összeállítást ismét alaposan megkeverte a kapitány. Többen szokatlan szerepkörben léptek pályára, ahogy ezt már az előző mérkőzéseken is láthattuk.

Mindjárt az első percekben a dánok kerültek helyzetbe. Rommedahl beadását az érkező Tomasson elől mentette Babos. Négy perc múlva már Thommason beadását kellett kapusunknak szögletre tolnia, aztán egy perc múlva J. Poulsen tizennyolc méteres lövését hárította. Tizenöt perc telt el, mire eljutottunk a hazai tizenhatosig. A dánok továbbra is igen veszélyes támadásokat vezetnek, de elsősorban Babosnak köszönhetően gólt nem tudnak elérni. Például a huszonhetedik percben Rommedahl beadása után Enevoldsen lövését hárította bravúrral. A következő percben viszont már kapuvédőnk is tehetetlen lett volna, ha Jakobsen az ötösnél nem ront. A hazai csapatnál van többet a labda és az akcióik folyamatos veszélyt jelentenek. Igyekszünk kicsit előrébb tolni a védelmi vonalainkat, hogy kevesebb teret hagyjunk a dánoknak a kibontakozásra. A harmincötödik percben ritka támadásaink egyikét indította Rudolf, amikor szöktette Buzsákyt, aki a bal oldalról betört a tizenhatoson belülre és hét méterről, az elvetődő dán kapus fölött a háló jobb oldalába lőtt. (0-1)

A gól után lényegesen kiegyenlítettebbé vált a játék. Mi is célba vettük a kaput és a hazai csapat is igyekezett megszerezni az egyenlítést.

A második félidőben is veszélyesek a hazai támadások, de lényeges különbség az első félidő hasonló időszakához képest, hogy most mi is rendre jó támadásokat, elsősorban kontrákat vezetünk. A hetvenegyedik perc hozta a legnagyobb lehetőséget. Bodnár nyargalt a jobb oldalon, középen érkezett Varga és az ötösön, a védők közül kilépve, meg is kapta a labdát. A kapussal állt csak szemben, de lövése a felső lécre vágódott. Öt perccel a vége előtt Babos ismét bravúrosat védett. Silberbauer tizennyolc méteres, jól helyezett, léc alá tartó, lövését tolta szögletre. Az utolsó igazi helyzet a miénk volt. Tóth emelhetett volna az üres kapuba, de ez nem sikerült. A végén nagyon erőlködtek a dánok, de beívelgetéseik nem hoztak eredményt. A hazai drukkerek kifütyülték a csoportelső, biztos továbbjutó, ezt az egyetlen vereséget elszenvedett csapatukat.

Huszonhat év után vertük meg Dániát (otthonukban negyvenkét éve nem sikerült). Tizenhat pontunkkal a negyedik helyen végeztünk. Voltak szép sikerek és bosszantó játék is.