A válogatott ezévi utolsó találkozója már nem tétmérkőzés, hanem barátságos megmérettetés Belgiumban. Ötvenegy éve már, hogy Belgiumot le tudtuk győzni. Most elméletileg jó esély kínálkozott erre, hiszen a vendéglátók tizennyolc hellyel vannak mögöttünk a világranglistán.

A legutóbbi, Dánia elleni mérkőzéshez hasonlóan, bár két csatárunk volt a pályán, most is csak Torghelle játszott elől. A felállás hasonló, azonban a kaput - a válogatottságról végleg lemondó Babos helyett - Király őrzi. (Gera már a dániai mérkőzés előtt lemondott átmenetileg a válogatottságról.)

A csapatok meglehetősen visszafogottan kezdtek. A játék csak a mezőnyben folyt, nagy hazai fölénnyel. A kapuk teljes biztonságban voltak. Egy-egy kósza próbálkozáson, kapu felé lövésen kívül más nem nagyon történt. A félidő felére kiegyenlítetté vált a játék. A harminchatodik percben volt az első olyan akció, ami veszélyt is jelentett. Tóth rossz labdáját Hazard szerezte meg és a kiugró De Sutterhez játszott, aki tíz méterről a bal kapufa mellé lőtt. Három perc múlva megint mi indítottuk a belga támadást. Bodnár a jobb oldalon labdát vesztett és Hazard csapott le rá. A megszerzett játékszert a tizenhatoson belül várakozó Fellanihez továbbította, aki két védő között átvette, kapura fordult és tizenöt méterről, spiccel pontosan küldte a kapu bal oldalába. (1-0)

A félidő végén még egy harminc méteres Vertonghen szabadrúgás adott munkát Királynak, aki bravúrral hárított.

A második félidő hatalmas belga helyzettel kezdődött. A sípszó utáni hetedik percben Fellaini, Tóth asszisztálása mellett levette a labdát, majd öt méterről a jobb kapufa mellé gurított. Két perc múlva végre mi is helyzetbe kerültünk. Szögletet végeztünk el és Priskin próbálkozását csak a gólvonalról tudták kivágni. Két perc elteltével Hazard végzett el szabadrúgást a jobb oldalról. A berepülő labdát Horváth rosszul csúsztatta meg (talán eltolták kissé) és az így Vermaelen elé került, aki kapuba lőhetett. (2-0)

A hatvanadik percben a játékvezető meglehetősen meglepő döntése következtében büntetőhöz jutott a hazai csapat. Juhász birkózott az egyik belgával, majd az térdre esett, a bíró pedig sípolt. Mindennapos jelenet, nem mindennapi ítélet. Mirallas a büntetőt, a jó irányba vetődő Fülöp fölött vágta a háló jobb oldalába. (3-0)

Húsz perccel a vége előtt Hazard lövése megpattant Vanczákon és így néhány centivel elkerülte a kapunkat. Tíz perccel a vége előtt egy magyar helyzet. Dzsudzsák a Priskintől kapott labdát kapásból tűzte kapura és Giller bravúrjára volt szükség a szépítő gól megakadályozásához.

Ebben az évben ez a találkozó hozta talán a leggyengébb magyar teljesítményt. Gyenge belga válogatott ellen szenvedtünk vereséget.
Talán ezt az "egycsatáros" megoldást nem kellene erőltetni...