Egy kis barátságos foci a világbajnoki selejtezők között. Ráadásul egy olyan ellenféllel kezdünk, akit eddig még mindig megvertünk. Igaz, csak háromszor találkoztunk Észak-Írország válogatottjával, legutóbb 2000-ben (1-0-ra győztünk). Most Belfastban néztünk szembe velük.

Meglehetősen erős szélben kezdődött a találkozó és hamarosan a havaseső is nehezítette a körülményeket. A mérkőzés elején mi birtokoltuk többet a labdát és támadásokkal is kísérleteztünk. Negyedórával kezdés után Vadócz beemelésére jól mozdult ki Torghelle, de tizenöt méterről keresztbe lőtt labdája kicsivel elkerülte a kaput. A hazai csapat hosszú előrevágott labdákból próbál helyzeteket kialakítani. Mi a gyors, rövid passzokkal felépített támadásokkal operálunk. Bár a mezőnyfölényünk jelentős, de sajnos a kapukra egyik csapat sem jelent veszélyt. Kapuralövési kísérletünk azonban csak nekünk volt. Kicsivel több, mint félóra játék után igazi nagy lehetőségünk is volt. Rudolf megállíthatatlanul viharzott el a jobb szélen, becsapta a védőket, akik semmilyen módon nem tudták elválasztani a labdától. Már az alapvonalnál járt, amikor visszapasszolt a tizenhatosnál középütt érkező Husztihoz, aki levette a labdát, majd megcélozta a kaput. De a közben kissé lemaradó játékszer megtréfálta és meglehetősen hátranyúlva kellett lőnie, aminek eredményeként a labda több méterrel elkerülte a kaput.
A félidő hátra lévő részében alig tudott eltávolodni a kapujától a hazai csapat. Egymás után futnak a támadásaink, de gólveszélyig egyik sem jut el.

A második félidőben éppen olyan lendülettel játszik a csapat, mint az elsőben. Az időjárás, ha lehet, még rosszabb lett, a szél nem enyhült és a havaseső is tovább hullott. A támadásaink közepette az ötvennegyedik percben majdnem a hazai csapat jutott vezetéshez. Halmosi fejelt volna, de Gillespie taszított rajta egyet, így a labda leperdült és Healay tudott fejelni. A lefelé, a kapuba tartó labdát Babos lábbal hárította. Három perc múlva azután megmutattuk, hogy hogyan kell szabályos körülmények között gólt szerezni. Torghelle kapott egy indítást és tovább passzolt a jobb oldalon felfutó Huszti elé, aki bár tiszta helyzetben volt, de középre gurított, a még jobb helyzetben érkező Torghellének. A csatár tíz méterről a bal sarokba lőtt. (0-1)

Két perccel a gól után már Shiels járt a tizenhatosunkon belül. A veszélyes lövőhelyzetbe kerülő játékost Juhász az utolsó pillanatban szerelni tudta. Három perc múlva a szél okozott riadalmat a magyar sorokban. Egy észak-ír beadást annyira elsodort a szél, hogy az a felső lécre vágódott. A gól óta nagyon felszívták magukat a hazaiak. A hatvanhatodik percben Huszti adott be, a kapus meglehetősen rosszul mozdult ki, így Gera fejelhetett, de a hálóőr hátára küldte a labdát, ahonnan szögletre pattant. Húsz perccel a vége előtt Babos előre vágott labdája Gera elé került, aki huszonkét méterről brutális erejű bombát küldött a jobb alsó sarokba. (0-2)

Most még elkeseredettebben próbálkozott a hazai csapat. A gól után két perccel McGivern lövése akadt el a védőinkben, majd Healy huszonöt méteres bal alsóba tartó szabadrúgását kellett Babosnak kiütnie. A továbbiakban már a hazaiak szükségtelen durvaságait leszámítva nem történt említésre méltó esemény.

A magyar csapat harcosan és jól játszva ismét legyőzte Észak-Írország válogatottját.