A második barátságos mérkőzés, a világbajnoki selejtezők között. Az ellenfél csapata lényegesen jobban jegyzett nálunk, a világranglistán a tizenkilencedik helyet foglalja el, a mi negyvenharmadik helyezésünkkel szemben. (Megjegyzendő, hogy az ezt megelőző mérkőzések sokat javítottak a helyezésen.)

Talán mindent elmond az első félidőről, hogy az első veszélyes helyzet a negyvenedik(!) percben alakult ki. Benajun a jobb oldalon jött előre, alaposan megkeverte Bodort és az ötösünk közeléből belőtte a labdát a kapu elé. Ott senki nem ért hozzá, így eljutott a hosszú oldalra, ahol Szélesi felszabadíthatott volna, de visszatette középre, mégpedig Colautti elé, aki ijedtében a kapu fölé fejelt. Ezt megelőzően néhány távoli lövés ment a kapukra. Támadások itt is, ott is indultak, de még a kaput is csak ritkán találta meg a labda, akkor pedig a portások könnyű zsákmányává vált. Egyenrangúak vagyunk a nálunk sokkal jobban jegyzett hazai csapattal, de talán inkább úgy helyes, hogy ők semmivel nem jobbak nálunk.

A második félidőben sokkal gyorsabban kialakult veszély a kapunk előtt. Három perccel a kezdősípszó után Tuama nem sokkal a tizenhatosunkon kívülről végzett el szabadrúgást. A bal felső felé nyesett labdát Fülöp bravúros vetődéssel tessékelte a kapu fölé. Most a mi támadásaink is veszélyesebbek - és főleg:  vannak! Az eredményes befejezéshez azonban hiányzik a pontosság és az összhang. Játékosaink rendre lemaradnak egymás átadásairól. Az ötvenhatodik percben Gera betört a tizenhatoson belülre és Torghelléhez akart emelni, de a labda elakadt az egyik védő kezében. A játékvezető nem ítélt büntetőt. A hetvenkettedik percben Hajnal szabadrúgásból, a hazai térfél közepéről küldi a kapu elé a labdát, pontosan a jól helyezkedő Juhász fejére, aki a rövid felsőt vette célba fejesével. Davidovicnak nagyon meg kellett nyúlnia, hogy megakadályozza a gólt.

A hetvenhatodik percben, egy izraeli támadásnál Saban megcélozta a kaput. A lövésbe Benajun belepiszkált, így a labda Fülöp keze helyett, a bal alsóban állapodott meg. (1-0)

Nyolc perccel a vége előtt Huszti indította a jobb oldalon Torghellét, aki betört a tizenhatoson belülre és tizenkét méterről lőtt, de a labda éppen a kapus támaszkodó lábát találta el. Most sokkal jobban játszunk, mint az egész mérkőzésen bármikor (bár ez nem nagy teljesítmény). Változtatni azonban már nem tudtunk az eredményen.

Az eredmény tulajdonképpen nem rossz, hiszen egy jobban jegyzett csapattól kaptunk ki. A játékot látva elszomorító, hogy mennyire gyengén teljesített a csapat. Ezt a gyengén muzsikáló izraeli válogatottat le kellett volna győzni. De persze fontosabb a következő világbajnoki-selejtező. Nem tudni mennyire szolgálta a felkészülést ez az összecsapás...