A selejtező csoport leggyengébb csapatával, az eddig nulla pontot begyűjtött a máltai válogatottal találkoztunk. Az első három fordulóban összesen tíz gólt kaptak. Eddig a máltai csapat négyszer nyert nemzetek közötti, hivatalos válogatott találkozót (1975 Görögország, 1982 Izland, 1994 Észtország) és ezek közül az utolsó az ellenünk két éve 2-1-re megnyert találkozó volt (az a vereség az akkori kapitány lecseréléséhez vezetett). Tehát nekünk különösen oda kell figyelni a csapatra. Különösen, hogy az utóbbi években rajtunk kívül másoknak is megkeserítették az életét (Törökország és Ausztria ellen is döntetlent játszottak).

Válogatottunknak néhány sérülés miatt kell elsősorban változtatnia az összetételén. A legfontosabb a jó játék és persze a győzelem is. Fontos lenne minél korábban gólt elérni.

Úgy kezdtünk, ahogy kell. Támadtunk. Az első helyzetet szinte rögtön a kezdés után dolgoztuk ki. Nagyon jó beadásra lépett ki Torghelle, de rosszul találta el a labdát. Azután az első meleg helyzetet is mi okoztuk, saját magunknak. Fülöp előre akart küldeni egy hazaadott labdát, de teljes erőből Vanczákot találta hátba. A visszapattanó labdára Mifsud csapott le, de még mielőtt lőhetett volna, Fülöp javított és vetődve megfogta a labdát.

A kezdeti ígéretes lendületünk elfogyott és egyre többször jönnek előre a hazai játékosok. Az akcióik nem okoznak valódi veszélyt, de nyugtalanító, hogy rendszeresen veszélyeztetik a kaput.  Az első negyedóra végén Barara jobbról adott a kapunk elé. A beadásra érkező játékost Fülöpnek sikerült megelőznie és kiütnie a labdát. Meglehetősen sokat szabálytalankodunk, támadások helyett. Mifsudot közvetlenül a tizenhatos előtt csak szabálytalanul tudta megállítani Dárdai, aminek következtében a csatárt ápolni kellett (a tarkója szakadt fel).

Egy, sajnos meglehetősen ritka, támadásunknál Torghelle elől szögletre mentett a védelem. A labdát Huszti emelte középre, amit a hosszúról Juhász fejjel továbbított a középütt érkező Torghellének. Csatárunk hazai védők gyűrűjében bólintotta a hálóba a labdát. (0-1)

A harminckettedik percben Dzsudzsák beadása hosszú volt Torghellének, de az érkező, már a tizenhatoson belül járó Halmosinak éppen kapásra jött volna, ha nem terítik le. A játékvezető nem látott szabálytalanságot. Három perccel később Huszti huszonöt méteres szabadrúgását csak kiütni tudta a hazai kapus. Más nem is történt az első félidőben. Vezettünk, de a mutatott játék alapján ez inkább szerencsének, mint megérdemeltnek mondható. Támadásaink csak alig-alig voltak képesek eljutni a hazaiak kapujáig.

A második félidőről tulajdonképpen alig lehet valamit írni. Érdemleges dolog nem történt. Ígéretesnek látszó támadások indultak mind a két oldalon, de a befejezés nagyon messze volt attól, hogy említésre méltó legyen. A legnagyobb helyzet a hazai csapat előtt adódott.  A nyolcvanharmadik percben Pace tört előre és meglehetősen tisztán lőhetett, mégis Vanczákot találta el. A lepattanóból Mifsud ismételhetett volna, de lesen volt.

Amit a találkozóról érdemes feljegyezni, az a győzelem. Ezzel a három ponttal összesen hét pontunk van és a csoport második helyére rukkoltunk elő. Az első (egyel kevesebb mérkőzéssel) Dánia, a harmadik pedig a szintén négy mérkőzésen csak öt pontot begyűjtő Portugália. Svédország három mérkőzésből szerzett öt pontjával jelenleg az ötödik.