Alig három hónapja játszottunk előszőr a grúzokkal. Akkor is a világbajnoki selejtezők során. Bizakodva készültünk, hiszen hazai sikerünk (4-1) után joggal gondoltuk, hogy idegenben is sikerül megszereznünk a győzelmet.
Ráadásul azóta semmit nem változott az a helyzet, hogy csak a győzelem tarthatja ébren továbbjutási reményeinket. Ennek fényében számítani lehetett rá, hogy labdarúgóink mindent bedobva fognak küzdeni.

Nem mondhatni, hogy nagy tűzzel kezdtük volna a játékot. Annál inkább a hazaiak. Sorra vezették az ígéretesnél-ígéretesebb akciókat. Sajnos, mi nem nagyon igyekeztünk és húsz perc is eltelt, mire valamire való helyzetet ki tudtunk alakítani. Ezután azonban ismét a hazaiaké volt a pálya. Védelmünk nem állt a helyzet magaslatán. A grúz csatárok gyakran maradtak őrizetlenül, így nem csoda, hogy nagy lehetőségeket hagytak ki. Végül tíz percel az első félidő vége előtt siker koronázta törekvéseiket. Ckitisvili előre tört a jobb oldalon, majd az alapvonalról hátra adta a labdát a középütt érkező Arveladze-nek. Aki senkitől sem zavarva, pár lépésről megszerezte a vezetést. A szünetre mégsem kellett hátránnyal vonulnunk. A szorványos magyar támadások egyikénél Mátyus -Lisztes  összjáték után előbbi a vissza kapott labdát tizenkét méterről laposan a jobb alsó sarokba lőtte. Ezután az utolsó percben még két nagy helyzetünk adódott, de az eredményt ezek nem befolyásolták.
A hazaiak azonnal támadni kezdtek, mi pedig védekezni. Sajnos a hazaiak törekvése sokkal sikeresebbnek bizonyult. Nyolc perce folyt a játék, amikor Dzsamarauli a 16-os vonalánál üresen vehette át a labdát. Lövőcsellel becsapta kapusunkat és tizenegy méterről a kapu bal oldalába helyezett. Mintha nem is lettünk volna a pályán, olyan könnyedén jöttek előre a grúz támadások. Csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak újra a kapunkba. Nem kellett sokat várni. Sebők  lábáról szabályosan lelopta a labdát Demetradze és középre küldte Iasvilinek. A csatár előre tört, becsapta két védőnket majd nyugodtan és pontosan lőtt a bal alsó sarokba. Furcsa módon a nagy öröm a hazaiaknak ártott meg, mert a gól után Rekviasvili azonnal sárga lapot kapott. Mivel ez már a második volt, el kellett hagynia a játékteret. Az utolsó negyed órában csak a grúzokon múlott, hogy hány gólt szereznek. Még szerencse, hogy minden helyzetüket elszórakozták.

A leírás nem tudja visszaadni azt a reménytelen, a győzelem csíráját sem hordozó játékot, amit a magyar válogatott produkált. Kiábrándító volt látni azt a tehetetlenséget, amivel labdarúgóink szemlélték az eseményeket. Hiányzott a csapatból tartás, az összhang, a... De hagyjuk. Aki látta, az felejtse el, aki nem az örüljön neki. A lényeg: megérdemelten győztek a hazaiak. Nekünk pedig a világbajnokságból, csak tétnélküli mérkőzések maradtak. (Voltak számítások, hogy még milyen esetekben tudnánk tovább jutni, de ezzel már nem volt érdemes foglalkozni.)

A mérkőzés után az MLSZ egyhangúlag döntött Bicskei Bertalan  leváltásáról és a következő mérkőzésre átmenetileg Gellei Imré t bízták meg a szövetségi kapitányi feladatok ellátásával.