Észak-Írország válogatottjával szemben ez már a harmadik mérkőzésünk volt. Eddig egyszer az otthonukban egyszer pedig nálunk sikerült legyőzni őket.
Zuhogó esőben zajlott a találkozó és ennek megfelelően síkos, felázott volt a talaj..

Meglepetésre határozottan mi játszottunk jobban. Nagyon óvatosan, semmit sem kockáztatva szerveztük akcióinkat és a pálya állapotához alkalmazkodva, gyors, lapos, rövid passzokra építettünk. Mindkét csapat sok hibával, de nagy akarással küzdött. A csata kiegyenlített és közepes színvonalú volt.
Igaz, hogy a második játékrészben továbbra is a gól elkerülésére, a védekezésre fektettük a hangsúlyt, de mindezek ellenére még gólt is szereztünk. Mégpedig a mérkőzés hajrájának a kezdetén, ami azt mutatta, hogy most az iramot is bírtuk. Talán jót tett a hűs eső. A végén természetesen rákapcsoltak a hazaiak és mindent megpróbáltak az egyenlítés érdekében, de csapatunk "állta a sarat" és megőrizte előnyét.

Óvatos, a gól elkerülésére építő játékon volt a hangsúly és mégis idegenbeli győzelem lett a vége. Ráadásul a végét is jól bírta a válogatottunk. Ezek mindenképpen pozitívumok.
A most megszerzett és az ezt megelőző legutolsó, válogatott mérkőzésen rúgott magyar gól óta 366 perc telt el.