A selejtezőben az első mérkőzésünkön otthon elért háromgólos győzelmük után, most hozzánk látogattak a norvégok. Nekünk nagyon kellett a győzelem, ha szerettünk volna tovább jutni. ...és szerettünk volna.

Az elején nagyon "belekezdtek" a vendégek. De miután megszerezték a vezető gólt kicsit csökkentették az iramot. Mi viszont rákapcsoltunk és kimondottan szép játékkal hoztuk nehéz helyzetbe őket. Nem csak egyenlítettünk, de határozottan jobban is játszottunk mint a norvégok. Labdarúgóink mindent beleadtak, de sajnos nem sikerült megszerezni a vezetést.
A második játékrészben már kicsit visszafogottabb volt a mérkőzés. A vendégek csak a döntetlen megőrzésére törekedtek, a mi támadásainkban pedig már nem volt annyi átütő erő, hogy változtatni tudjunk az eredményen.

Európa egyik legjobb válogatottjától sikerült pontot szerezni és ez mindenképpen siker volt. Sajnos a továbbjutásunkra már nem sok remény lehetett, de legalább a játék jó volt.
A kapitány azt mondta:"Biztos vagyok abban, hogy ezzel a játékkal a következő ellenfelünket legyőzhetjük." Nem volt igazán kockázatos kijelentés, ha figyelembe vesszük, hogy a következő ellenfél Málta csapata. (Persze lehet, hogy ő a világbajnoki selejtezők soron következő mérkőzésére Svájcra gondolt.)